Érdekes dolgot figyeltek meg egy tanulmányban, a súlyosan beteg gyermekek és tinédzserek érzelmi kötődésével kapcsolatban. Rengeteg támogatást jelenthet számukra, ha leveleket váltanak rákban szenvedő macskákkal és kutyákkal. Bármilyen furcsa, a kutatás során működött a kölcsönös interakció. – írja cikkében a New Scientist, a Journal of Pediatric Hematology and Oncology tanulmányára hivatkozva.
A „fajok közötti levelezőprogram” lehetővé teszi a rákos megbetegedésekkel és vérképzőszervi rendellenességekkel küzdő fiatalok számára, hogy kötődjenek a hasonló kihívásokon áteső állatokhoz, amelyek tulajdonosai leveleket írnak a nevükben.
"Van valami annyira feltétel nélküli az állatok szeretetében és a meghallgatásban, amit egy állat nyújtani tud" - mondja Anne Ingalls Gillespie, a Colorado Egyetem egykori gyermekápolója. "Nem vitatkoznak, nem kérdőjeleznek meg; Csak hallgatnak és elfogadják, amit mondasz."
Az állatasszisztált beavatkozások során – amikor a betegek képzett kutyákkal, macskákkal és lovakkal töltenek időt – korábban azt találták, hogy érzelmi és mentális egészségügyi előnyökkel járnak a fiatal rákos betegek számára.
Néhány rákos beteg azonban annyira immunhiányos, hogy az orvosok megtiltják nekik, hogy az állatokkal fizikai kapcsolatba kerüljenek. Gillepsie alig várta, hogy megoldást találjon fiatal páciensei számára, ezért megtervezte a levelezőtárs programot, melynek neve "Fiatalok és háziállatok - túlélők". Amely során a gyerekek és a tizenévesek leveleznek "az állatokkal" levélben.
„A páciensek levelezőpartnerei elméletben olyan állatok, amelyek hasonló kezeléseken esnek át életveszélyes betegségeik miatt” - mondja Gillespie. Megkereste az állatorvos onkológusokat, hogy olyan gazdikat javasoljanak, akik hajlandóak részt venni a programban. Ezután kiképezte őket, hogy háziállataik nevében levelezzenek súlyosan beteg gyermekekkel és tinédzserekkel.
A program hatásainak értékeléséhez Gillespie és munkatársai 157 levelet gyűjtöttek össze, amelyeket 16 fiatal beteg írt a betegek, a szülők és az állattartók beleegyezésével. A levélváltás négy hónaptól öt évig tartott, és gyermekenként három-39 levelet tartalmazott. Míg a legtöbb levél kézzel íródott, és színes rajzokat és fényképeket tartalmazott, néhányat gépeltek és nyomtattak.
A legtöbb gyermeklevél a betegségükkel és a kezelésükkel foglalkozott, de a domináns téma a beteg és az állat közötti növekvő kapcsolat volt. "A gyerekek betegségéről szóló történetek idővel háttérbe szorultak, a levelek idővel egyre inkább a győzelmeikről, reményeikről, álmaikról és arról szóltak, hogy mit tettek szórakozásból" – mondja Gillespie.
„A levelek elemzése feltárta, hogy a levelezés hasonló módon javította a betegek életminőségét, mint amit a személyes állatterápiás programoknál tapasztaltak, vagyis jobb hangulatot, a problémáikról való figyelemelterelést és az érzelmi szorongás általános csökkenését is jelentette egyben” - mondja Gillespie.
Ez valószínűleg azért lehet, mert a levelek lehetővé tették a betegek számára, hogy szabadon és ítélkezés nélkül fejezzék ki magukat, és a feltételek nélküli elfogadás, a társaság és az összetartozás érzését kínálták.
A kedvtelésből tartott állatok tulajdonosai is kifejezték a részvétel fokozott jólétét, mondván, hogy a tapasztalat értelmet adott annak, amin keresztülmentek, teszi hozzá. "Imádták, hogy a kutyájuk változást hozhat egy gyermek életébe, és ez segített nekik feldolgozni az érzelmeiket az állatuk rákos megbetegedése miatt."
