Nem csak a rezsiárakért és az üzemanyagért kell a korábbinál sokkal többet fizetni, de sok más termékhez hasonlóan az állateledelek és gyógyszerek ára is megugrott az utóbbi hónapokban. A költségeket pedig egyre nehezebben tudják finanszírozni az országszerte működő állatmenhelyek, amelyek eddig is csak közösségi finanszírozásból tudták nullszaldósra kihozni a működésüket. Az általunk megkeresett alapítványok kétségbeejtő anyagi helyzet és fenntarthatatlan finanszírozás miatt panaszkodtak.
Megemelkedő költségekre és a támogatások visszaesésére készül a Tappancs Állatvédő Alapítvány is. A lassan 20 éve működő szegedi menhelyet csupán adományokból, illetve az 1 százalékos adófelajánlásokból működtetik. Költségeik jelentősen megugranak, bevételeik viszont várhatóan lecsökkennek, a jelenlegi helyzetben elképzelni sem tudják, meddig működhetnek tovább.
Az elmúlt két évtizedben nem volt ilyen helyzet
Az alapítvány 180 kutyát és 40 macskát gondoz, melyek etetése, rendszeres állatorvosi ellátása, utaztatása és szállásolása is sokmilliós költséget jelent minden hónapban. „Jelenleg átlagosan havi 80-85 ezer forint az áramszámlánk, ami a duplájára emelkedik. Nagyon félünk a következő számláktól, ilyen összegeket ugyanis nem fogunk tudni kigazdálkodni” – mondta el a HáziPatika.com kérdésére Farkas Gabriella, az alapítvány kuratóriumi elnöke. Persze az elszálló infláció miatt szinte minden egyéb költségük is emelkedni fog a következő időszakban, és várhatóan az állatorvos is az alapítványra hárítja többletkiadásainak legalább egy részét. „Igyekszünk az áramhasználatot minimalizálni és spórolunk, amivel csak tudunk, az állateledel, illetve a gyógyszerek mennyiségét azonban nem tudjuk lecsökkenteni. Tehát kilátástalan helyzet előtt állunk, és valószínű minden állatmenhely hasonlók problémákra számíthat. Eljön az az idő is, amikor már nem lehet tovább görgetni a kifizetetlen számlákat, mert már nem július-augusztusban fogy el az előző évi adók 1 százaléka, hanem talán már március-április környékén” – tudtuk meg Farkas Gabriellától.
A menhely fennállásának eddigi 19 évében eddig soha nem kellett ilyen krízissel szembenézniük a kuratóriumi elnök szerint. A 2020 elején Magyarországon is berobbant koronavírus-pandémiát anyagilag kevésbé érezték meg, a nekik utalt támogatások jelentősen nem csökkentek. A lezárások időszakában az állatok iránt is megnőtt a kereslet, hiszen az otthon magányát sokan szerették volna enyhíteni egy kutya vagy macska befogadásával. „Ebben az időszakban tőlünk nagyon kevés kutyát fogadtak örökbe, akik azóta is szerető gazdájuknál élnek. Fontos volt számunkra is, hogy még szigorúbban kiszűrjük a meggondolatlan örökbefogadásokat. Az emberek ugyanis a pandémia ideje alatt elhordták a szaporítóknál és a háznál született kölyköket, majd amikor újra elhagyhatták a lakásaikat, nagy százalékukat menhelyre adták. Ez látszik a hozzánk befogadott és várólistára íratott állatok születési idejéből is” – árulta el Farkas.
Az alapítvány eddig hiába várt jelentősebb állami vagy önkormányzati kompenzációra, holott hangsúlyozták: egy engedéllyel és hatósági felügyelet mellett működő állatmenhely egyrészt hatósági feladatokat lát el (vagyis a kóbor ebek begyűjtését és elkülönítését), másrészt olyan tömeges lakossági igényt elégít ki, mely szerint elvárt a karanténidejüket letöltött állatok továbbtartása az örökbefogadásig. „Mi adományokból tartjuk fenn a menhelyet, ami teljesen önkéntes. Nincs befolyásunk arra, hogy a támogatók (akik maguk is nehéz helyzetbe kerülhetnek) milyen összegekkel tudják segíteni a működésünket. Inkább csökkenésre lehet számítani, hiszen nagyon sok ember megélhetése került most veszélybe” – magyarázta az alapítvány munkatársa.
Napelemmel a két és félszeres villanyszámla ellen
„Mivel közfeladatot látunk el, úgy gondolom, valamilyen módon kompenzálni kellene az államnak a veszteségeinket. Hogyha ugyanis az állatvédő szervezetek működése ellehetetlenül, a feladatkörünk az államra hárul majd, a döntéshozók pedig akkor szembesülhetnek igazán azzal, milyen terhet jelent számunkra mindez a hétköznapokban” – emelte ki Dr. Koleszár István, a REX Kutyaotthon Alapítvány igazgatója. A menhely igyekszik minden segítséget igénybe venni, az újpesti önkormányzattal már felvették a kapcsolatot, akik ígértek némi segítséget. Ez azonban az alapítvány mindennapi működének töredékét fedezi csupán.
Az alapítvány két autót használ az állatok szállításához, az üzemanyagköltségük eddig havi szinten nagyjából 100 ezer forintba került. A hatósági áras üzemanyagdíj eltörlésével ez csaknem a duplájára emelkedik majd. Az állatotthonban jelenleg nagyjából 250 állatról gondoskodnak, ennek csaknem fele kutya és 60-80 macska, illetve jópár gazdasági haszonállat is tartózkodik náluk. Az etetésen és orvosi ellátáson túl az állatok elszállásolása is költséges, a legmagasabb villanyszámlát a macskák kifutójának téliesített része termeli ki, melynek hőmérsékletéről elektromos padlófűtés gondoskodik. „Az áremelés előtt a villanyszámlánk 250 ezer forint volt, az emelés óta pedig máris 680 ezer forintra emelkedett. A téli időszakban ez még jóval magasabb lesz” – mondta az alapítvány igazgatója.
Elsősorban az 1 százalékos felajánlások növekvő számában bízik a REX Kutyaotthon, az adományok szerintük is csökkenni fognak, hiszen a megugró költségek a lakosság számára is óriási terhet jelentenek. Egy napelemes rendszer kiépítésére is benyújtották már a pályázatot, ami az alapítvány lehetőségeihez képest óriási befektetés, a megugró energiaárak miatt ugyanakkor ebben látják a fennmaradásuk zálogát.
Egyre több állat kerül utcára
Miközben az ellehetetlenülés határára sodródnak, a menhelyek terheltsége a következő időszakban jelentősen emelkedik majd – hívta fel a figyelmet riportjában az ATV Híradó. Az anyagi nehézségek miatt ugyanis egyre többen vannak olyanok, akik már nem tudják a kedvtelésből tartott állataikat ellátni. A menhelyek üzemeltetői közül többen is az mondták, hogy növekszik azok száma, akik kutyáikat, macskáikat azért viszik az állatvédőkhöz, mert már nincs pénzük állateledelre. Az egyik pécsi menhelyre már lovat, kecskét, és más háziállatot is vittek, mindez pedig arra utal, hogy már a haszonállatok tartása is egyre komolyabb nehézséget okoz a családok számára.
Az általunk megkeresett menhelyek egyelőre enyhébb növekedést érzékelnek az utcára kerülő állatok számában. Munkatársaik ugyanakkor attól tartanak, hogy a neheze még csak most jön: a tél közeledtével a megugró rezsiszámlák befizetése lesz a prioritás, melyek mellett mindenki ott fog a költségeken, ahol tud. Azokban a háztartásokban, ahol a kutyára elsősorban haszon-, mint társállatként tekintenek, fennáll a veszélye, hogy az ebeken kezdik majd a spórolást.
