A lóversenyeket látva felmerülhet az emberben a kérdés: a lovak tisztában vannak vele, hogy ők most egymás ellen küzdenek? Vágynak egyáltalán a győzelemre? A The Conversation szerint egyértelmű a válasz.
A lovak számára kevés jutalommal jár az, ha megnyerik a versenyt. A célba érkezés ugyanis mindegyikük számára azt jelentheti számukra, hogy végre megállhatnak, illetve a zsoké sem hajtja őket tovább. Ráadásul ha a verseny szoros, a győztes ló az utolsó szakaszon csak még gyakrabban kaphat ostorcsapást, mint a kevésbé gyors társai.
A ló számára így nagyon kevés közvetlen, belső hasznot jelent a győzelem, ami arra ösztönözné, hogy önként gyorsabban vágtázzon ennek az eredménynek az elérése érdekében.
A lovak ugyanakkor zsokék nélkül is szeretnek együtt vágtázni. A vadonban azért, hogy minél kevésbé tegyék ki magukat a ragadozóknak, összehangolják mozgásukat a csoportjukban lévő többi lóéval. Ezért mindegyik hasonló sebességgel halad, figyelnek a szomszédjuk mozgására, hogy ne ütközzenek össze, illetve a környezetükre, a lehetséges veszélyforrásokra és akadályokra. Ha valaki "nyer", azaz megelőzi a többieket, azt jelenti, hogy nagyobb eséllyel kapja el egy ragadozó.
Gyakorlással az összehangolt mozgás ellen
Ez a csoportos viselkedés tehát pont az ellentéte annak, amit a tulajdonosok, az idomárok és zsokék várnak el a lovaktól. Az ő dolguk ezért az, hogy a ló a csoportban való vágtázás helyett a zsoké parancsainak megfelelően viselkedjen.
A verseny korai szakaszában a zsokék a lovak azon veleszületett vágyára támaszkodnak, hogy a csoporttal maradjanak. Utána pedig megpróbálják rávenni a lovat, hogy a csoporttól függetlenül cselekedjen, lehagyja a többieket, hogy aztán remélhetőleg nyerjen.
Így bár a lovak nem értik a verseny koncepcióját, azt idővel megtanulják, hogy mit is jelent versenyben lenni. Azonban valószínűleg sosem a győzelem vágya hajtja őket, sokkal inkább a természetes adottságaiknak, a fizikai állapotuknak, illetve a zsoké képességeinek köszönhető, hogy mindig lesz egy nyertes.
