A fényjelzés a kommunikáció egyik legkorábbi ismert formája, amelynek nagy jelentősége van a tenger mélyén - mondta el Andrea Quattrini, a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban frissen publikált kutatás társszerzője. A fényt azonban bizonyos állatok csalétekként használják.
A ma élő világító tengeri állatok - köztük halak, tintahalak, polipok, medúzák, de még egyes cápák is - kémiai reakció eredményeként képesek világítani. Néhányan a ragadozók elijesztésére használják a fényt, mások éppenséggel a zsákmányuk odacsalogatására, ahogy az ördöghal, egyes fajok pedig jelzőfényként használják a párjuk megtalálásához - magyarázta Quattrini, a Smithsonian Természettudományi Múzeum korallgyűjteményének kurátora.
Számos mélytengeri lágy korallfaj rövid ideig világít, ha beleütköznek vagy ecsettel megsimítják. Ezt használták fel a tudósok a világító fajok azonosítására és tanulmányozására távirányítású víz alatti roverjükkel - mesélte Steven Haddock tengerbiológus, a tanulmány társszerzője. Leírása szerint a lágy korallok a vízben hullámzó nádszálakhoz vagy csontvázujjakhoz hasonlíthatók, és rózsaszín, narancssárga, fehér, kék, lila színben világítanak.
"Egyes fajoknak az egész teste, míg mások ágainak egy része világít" - tette hozzá Danielle DeLeo, a Smithsonian evolúciós tengerbiológusa, a tanulmány társszerzője. A kutatók azonban azt nem tudták megállapítani, hogy a fényreakció védekezésre vagy más organizmusok odavonzására szolgál-e, esetleg mindkettőre. De gyakorisága arra utal, hogy alapvető a jelentősége számos korallfajnál.
A kutatók arra a kérdésre is választ kerestek, hogy mióta világítanak a korallok. Ennek megválaszolására 185 világító korallfaj genetikai adatait felhasználva készítettek egy részletes evolúciós fát. Mint kiderült, az összes ma élő lágy korall közös őse 540 millió évvel ezelőtt élt, és nagyon valószínű, hogy világított, illetve képes volt a biolumineszcenciára.
A tanulmány szerzői kiemelték, hogy ez mintegy 270 millió évvel előzi meg az eddig ismert legkorábbi példát: egy világító ősrákot. A világító fajok megjelenését ez körülbelül a kambriumi robbanás korára teszi, amikor a földi élet fejlődése felgyorsult, az állatvilág pedig robbanásszerűen diverzifikálódott.
