Közismert, hogy a zöldségek és gyümölcsök rendkívül gazdag vitamin- és ásványianyag-források. Rosttartalmuk miatt is kiemelkedő szerep jut nekik az egészséges táplálkozásban, nem is beszélve a növényekben található bioaktív vegyületekről, fitokemikáliákról, beleértve például antioxidáns hatású összetevőket. Mint azt Kirsty Hunter táplálkozástudományi szakértő írja a The Conversation oldalán megjelent cikkében, az elégtelen zöldség- és gyümölcsfogyasztás olyan egészségi problémákkal hozható kapcsolatba, mint különféle krónikus szív-érrendszeri betegségek vagy a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának megnövekedett kockázata. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint csak a 2017-es évben mintegy 3,9 millió ember halálában játszhatott szerepet a Földön, hogy nem jutottak elegendő mennyiségű zöldséghez és gyümölcshöz.
A WHO felnőttek számára napi 40 dekagramm zöldség és gyümölcs fogyasztását ajánlja, ami bár nem tűnik soknak, mégis gyakran nehéz teljesíteni. Már csak ezért sem érdemes tehát a hámozással vesződni, hiszen anélkül egy kis lépéssel közelebb kerülhetünk a javasolt célhoz. Ezzel együtt persze nem is annyira az össztömeg növelése az igazán lényeges szempont, hanem az, hogy a zöldségek és gyümölcsök héja révén megannyi értékes tápanyaghoz is hozzájuthatunk. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium adatbázisa szerint például a hámozatlan alma 15 százalékkal több C-vitamint, 267 százalékkal több K-vitamint, 20 százalékkal több kalciumot, 19 százalékkal több káliumot és 85 százalékkal több rostot tartalmaz, mint a hámozott. A héj nem ritkán a zöldségek és gyümölcsök tápanyagokban leggazdagabb része, és ez a vitaminokon és ásványi anyagokon túl értendő a flavonoidokra, polifenolokra, akár antioxidáns vagy antimikrobiális hatású vegyületekre egyaránt.
A környezetet is megterheli a hámozás
Világos tehát, hogy mit dobunk el magunktól azzal, ha a szemétbe kerülnek a hámozással lefejtett növényi részek. Érdemes azonban abba is belegondolni, hogy mit jelet mindez nagyobb léptékben. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) felmérései szerint ugyanis az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 8-10 százalékáért az élelmiszer-pazarlás tehető felelőssé a világon, amelynek bizony része a zöldség- és gyümölcshámozás is. A kidobott növényi részek bomlása során a többi között metán keletkezik, amely az üvegházhatás szempontjából az egyik legjelentősebb gáz. Hunter példaként Új-Zélandot említi, ahol évente több mint 13,6 ezer tonna zöldség- és közel ezer tonna gyümölcshéjat termelnek a háztartások hulladékként – egy olyan országban, amelynek összlakossága csupán 5,1 millió fő.
Nyilvánvaló, hogy nem minden esetben lehet elkerülni a hámozást, pucolást. Egyes zöldségek és gyümölcsök héja nem alkalmas emberi fogyasztásra, mert nincs jó íze, túl kemény, nem lehet megfelelően letisztítani, esetleg mérgező. E körben említhető a teljesség igénye nélkül a banán, narancs, dinnye, ananász, mangó, avokádó, vörös- és fokhagyma egyaránt. Előfordul, hogy gasztronómiai okokból szedjük le valaminek a héját, mint ahogy tesszük azt a burgonyával, amikor krumplipürét készítünk. Mindazonáltal számos más esetben nyugodtan elfogyaszthatjuk a héjat is, amire éppen a burgonya az egyik legjobb példa, de meg lehet említeni akár a céklát, sárgarépát, kivit és uborkát is. Érdemes tehát tudatosabban gondolkodnunk e téren.
Kell-e tartanunk a szennyeződésektől?
„Vannak, akik azért hámozzák meg a zöldségeket és gyümölcsöket, mert tartanak az azok felszínén előforduló növényvédő szerektől. A növényvédőszer-maradványok bizonyosan a felszínen vagy éppen csak az alatt tapadhatnak meg, habár ez növényfajtánként is változó. Ezzel együtt a maradványok legtöbbje egyszerű lemosással is eltávolítható” – mutat rá cikkében a szakember. Hozzáteszi, az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) is azt javasolja csupán, hogy a zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztás előtt mossuk le hideg víz alatt, illetve töröljük át egy kefével. Ezzel ugyanis hatékonyan eltávolíthatjuk róluk az esetleges növényvédőszereket, port és egyéb szennyeződéseket.
