Mit kell tudni a pettyesszárnyú muslicáról?
A faj világszerte rendkívül gyorsan terjed, ma már Európa nagy részén egészen a skandináv félszigetig, illetve keleti irányban Grúziáig megtalálható, és Dél-Amerikában is megtelepedett - írja cikkében az Agrárszektor .
A pettyesszárnyú muslicákat az teszi veszélyes kártevővé, hogy őshonos muslicafajainkkal szemben nőstényeik erősen szklerotizált fűrészes tojócsővel rendelkeznek, melynek segítségével előszeretettel az érőfélben lévő, ép gyümölcsökbe helyezik tojásaikat, akár több tucatot is egyetlen málna- vagy szederszembe. Az egy-két nap alatt kikelő lárvák furkálásukkal hamar friss fogyasztásra alkalmatlanná teszik a gyümölcsöket, többek között másodlagosan károsító élesztőgombákat is szétterjesztve bennük.
Szerencsére hazánk klimatikus adottságai a földközi tengeri térségnél kevésbé kedvezőek a pettyesszárnyú muslica számára. A hideg tél, valamint a száraz, forró, kontinentális nyár egyaránt visszafogja a kártevő felszaporodását, ami még a faj számára kedvező, csapadékos években is csak a nyár második felére ér el veszélyes mértéket. Ebből következően a korai gyümölcsök (szabadföldi szamóca, cseresznye, meggy stb.) hazánkban nincsenek veszélyben.
Hogyan védekezhetünk a pettyesszárnyú muslica ellen?
Az idei, 2018-as évben a csapadékos június kedvezett a pettyesszárnyú muslica korai megjelenésének, az első egyedek minden előző évnél korábban, már június végén megjelentek a csapdákban, július elején pedig már muslicanyüvekkel fertőzött szedret találtak az ország délnyugati részén. Minden adott tehát, hogy amennyiben pár héten belül egy száraz hőhullám nem fogja vissza a kártevő felszaporodását, úgy ebben az évben ismét jelentős károkat okozzon, akár korábban nem érintett ültetvényekben is.
A faj jelenléte vörösboros-almaecetes csapdával, illetve a gyümölcsök boncolásával könnyen detektálható. Málna esetében a szedés gyakoribbá tételével csökkenthetjük a kártételt, a szeder ugyanakkor a bogyók fokozatos érése miatt jóval kitettebb. A vegyszeres védekezés lehetősége erősen korlátozott, többek között a friss fogyasztású gyümölcsökre érvényes élelmezésügyi határidők, illetve a kis kultúrákban engedélyeztetett rovarölőszerek kis száma miatt.
