Első hallásra sokkoló adatokat tett közzé Németországban a Foodwatch fogyasztóvédelmi szervezet. Amint arról például a Welt német lap is beszámolt, a felmérés szerint az asztalunkra jutó állati termékek egynegyede olyan állattól származik, amely valamilyen betegségben szenvedett. Legalábbis a fejlett állategészségügyi rendszert fenntartó Németországban ez a helyzet.
Az adatok jelentős része az állattartás (ezek szerint erősen kritizálható) körülményeire vonatkozik: például minden második (német) sertésnél tartáshibát láttak, tízből négy tojást pedig olyan tyúk tojt, amelynek valamelyik csontja el volt törve.
A cikk azt állítja többek között, hogy a teheneknél gyakori a gyulladt tőgy vagy az anyagcsere-betegség. A sertéseknél pedig ízületi betegségeket látott gyakran a Foodwatch, laikus szemmel már itt is közel járunk a húshoz, amit végül megeszünk. Amikor pedig az áll az anyagban, hogy a csirkéknek gyakran petevezeték-gyulladása vagy férgessége van, a sertések pedig áteshetnek egy tüdőgyulladáson, mielőtt levágták őket, akkor már a probléma nem (csak) állattartási, hanem közegészségügyi kérdésnek kezd látszani.
A hvg.hu megkereste a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (Nébih), és megkérdezte, mekkora esélye van, hogy Magyarországon a hús nem egészséges állatból származik. A Nébih leszögezte, hogy a vágóhidakra csak egészséges állatok szállíthatóak, ezt pedig az szavatolja, hogy a gazdaságoknak állatorvost kell alkalmazniuk, aki az állatok egészségi állapotáért felel. Kisebb gazdaságokban persze nincs állandó állatorvos, így a gazdáknak is kötelességük állatorvost hívni, ha az állományukban betegséget észlelnek.
A vágóhidakra szállított állatok kísérő dokumentumainak igazolniuk kell, hogy az állatok egészségesek, vágásra alkalmasak. A vágóhídon minden állatot megvizsgálnak (például lázra, nehezített légzésre, nagyfokú lesoványodásra, sárgaságra utaló jeleket néznek), majd pedig a vágást követően is végeznek egy hatósági húsvizsgálatot .
Ez utóbbi során az állatorvos találhat olyan idült elváltozásokat, amelyek az élőállatok korábbi megbetegedésére utalhatnak, de a gyógyulásuk után már nem okoznak tünetet. Ilyen lehet például a sertéseknél gyakori tüdőgyulladás, amelyre például a mellhártya letapadása, esetleg a tüdőben lévő területek enyhébb vagy súlyosabb elváltozása utalhat. Ezek az idült elváltozások érinthetik a teljes tüdőt vagy csak bizonyos területeket, és adott esetben nem jelentenek veszélyt sem az állatra, sem a környezetére.
Ezekben az esetekben tudása, képzettsége, tapasztalata alapján a hatósági állatorvos felelőssége annak eldöntése, hogy az állati test többi része biztonsággal fogyasztható-e, illetve minősége is kifogástalan.
Azaz, ha az állat a vágáskor beteg volt, akkor bizonyosan nem kerülhet forgalomba, de ha például korábban volt egy tüdőgyulladása, és az állatorvos úgy döntött, hogy ennek ellenére is alkalmas fogyasztásra, akkor igen.
Forrás: hvg.hu
