Ha az alkoholizmus szóba kerül, a legtöbb ember fejében egy vidéki kiskocsma pultját támasztó, ápolatlan és borgőzös férfi képe rajzolódik ki. A sztereotípia azonban távolról sem fedi a valóságot, az alkoholizmus nem korlátozható társadalmi osztályokra, nemekre, vagy földrajzi elhelyezkedésre. Szenvedélybeteg lehet az is, akinek jól működő párkapcsolata, szerető családja, stabil egzisztenciája van, de észre sem veszi, hogy a dolgos munkanap után az egyetlen vágya az, hogy otthon kibontson egy üveg bort. Az USA alkoholizmussal foglalkozó nemzetközi hivatala (National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism) szerint a szenvedélybetegek húsz százaléka semmilyen látható hátrányt nem szenved az italozás miatt, az mégis befolyásolja az életét.
Hol a határ?
Az alkohol főként a fejlett világ problémája, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a betegségek több mint 9 százalékáért felelős. A WHO becslése szerint a májzsugorodásos betegségek harmadának, a májrákos megbetegedések és az öngyilkosságok negyedének, a szájüregi rákok, a mérgezések, az epilepsziás esetek és a balesetek ötödének hátterében az alkohol áll. Magyarországon évek óta 800 ezer és egymillió között alakul a regisztrált alkoholisták száma, ennek legalább másfél-kétszerese azok száma, akik nem kerülnek az egészségügy látókörébe, mert nem fordulnak orvoshoz a panaszaikkal, sőt egyáltalán tudatában sincsenek vele, hogy szenvedélybetegek. Mikor válik az alkalmi italfogyasztás alkoholizmussá, és melyek azok a tünetek, amik arról árulkodnak, hogy az életünk felett átvette az irányítást a szesz?
Az alkoholizmus - a többi szenvedélybetegséghez hasonlóan - erős testi hajlamra ráépülő lelki indíttatás nyomán alakul ki. Függ tehát az öröklött és a környezeti tényezőktől is. A WHO adatai szerint komoly károsodás és a függőség kialakulásának veszélye nélkül a felnőtt férfi napi 40 g tiszta alkoholnak megfelelő mennyiségű italt ihat meg, vagyis legfeljebb egy deci töményet vagy 3-4 dl bort, esetleg két üveg sört.
A nőknél ennek fele, tehát 20 g a határ. Nem kell azonban feltétlenül átlépni ezt a mértéket ahhoz, hogy alkoholizmusról beszéljünk, elég az is, hogyha az ember már a napi rutinjának részeként kezeli az ivást. Hogyha már nem képes ellazulni, kikapcsolni és elengedni a mindennapi stresszt anélkül, hogy a pohár után nyúlna.
Az alkoholizmus jelei
A WebMD összegyűjtött néhány olyan jelet, amely alapján a magukat alkalmi ivónak tartó személyek is felismerhetik a függőséget. Fennáll az alkoholizmus veszélye a következő esetekben:
- Ha több munkanapot is kénytelen volt kihagyni az ivás, vagy az azt követő másnaposság miatt.
- Alkoholra van szüksége ahhoz, hogy lazíthasson, vagy önbizalmat szerezzen.
- Reggel, illetve magányosan is fogyaszt alkoholt.
- Olyankor is lerészegedik, amikor azt előtte nem tervezte.
- Elrejti az italt, tagadja, hogy fogyasztott belőle és agresszívvá válik, ha azt felemlegetik.
"Ezek a magasan funkcionáló alkoholisták talán azt gondolják, hogy nem vesztették el a kontrollt az életük felett, de nem a szervi károsodás az egyetlen veszély, ami rájuk leselkedik. Az ittas vezetés, öntudatlanságig ivás, vagy a felelőtlen szexuális együttlétek miatti megbetegedések kiemelt kockázatot jelentenek ennél a csoportnál" - idézte a portál Sarah Allen Benton mentálhigiénés szakembert, a Magasan funkcionáló alkoholista megértése (Understanding the High-Functioning Alcoholic) című könyv szerzőjét.
A betegek zöme gyakran csak valami kényszerítő helyzet hatására keresi fel az orvost, a gyógykezelés pedig kis eséllyel lehet csak eredményes addig, míg nem motiváltak a kezelést illetően. Ehhez azonban tudatosítani kell bennük, hogy az alkohol rabjaivá váltak, és olyan gödörbe csúsznak bele, amelyből minden pohár után nehezebb kikászálódni.
