A tapasztalt orvos rögtön látta, hogy a fognyomok nem Die Welt online kiadása.
Az emberek ritkábban harapnak, mint a kutyák, de jelentősen veszélyesebb az ember által okozott sérülés. Egy emberharapás az esetek negyedében vezet fertőzéshez, ugyanez a kutyákénál csak minden tizedik esetre igaz. Azaz az emberi harapások két és félszer gyakrabban okoznak súlyosabb problémát. Mindezek után érthető a lap ajánlása, miszerint kétszer is gondolják meg a párkapcsolatban élők, hogy intim helyzetekben megharapják-e a partnerüket. Azt pedig nem is taglalja részletesen a lap, hogy bűncselekmények áldozatait is megfertőzhetik a támadók harapással.
A harapási sebeket nem kötelező bejelenteni, így adatok is csak a sebészeti elsősegély-ellátásról, illetve a biztosítóknak jelentett esetekről állnak rendelkezésre. Eszerint 3600 eset történik évente - ami a lap szerint csak a jéghegy csúcsa. A szakértők azonban az állattartók körében végzett felmérésekre alapozva azt gyanítják, hogy legalább tízszer ennyi harapás történik valójában. Pontos számok híján a kutatók csak becsülni tudták, hogy minden ötödik harapás emberi eredetű lehet. A nemi erőszakkal, szexuális bűncselekményekkel függ össze a legtöbb ilyen eset. Ezután a gyermekbántalmazások következnek, illetve a védekezésről is szó lehet, egy vélt vagy valós támadóval szemben. Verekedés közben gyerekek és fiatalok is megharaphatják egymást.
Az ártalmatlannak látszó sérülés is veszélyes lehet
Minthogy a szájban és a fogakon kórokozók élnek, a megharapott személy bőrébe vagy az alatta lévő szövetekbe harapáskor bejutnak azok a mikroorganizmusok, amelyek fertőzést okozhatnak. Még ha a seb ártalmatlannak is tűnik, a mélyebb szövetekbe akkor is bekerülhetnek baktériumok.
A Charité kutatói szerint a harapások 60-80 százalékát kutyák okozzák. Tízből kilencszer a kutyák a gazdájukat vagy számukra ismert személyt harapnak meg. Ilyenkor általában arról van szó, hogy nem megfelelő a kommunikáció az állat és a gazdája között: megijesztik, hergelik vagy evés közben zavarják a kutyát. A harapás ilyenkor reflex: nem az agresszív karakter kifejeződése. (A harapások 20-30 százalékáért a macskák felelősek.) Az előzőekből adódik, hogy a nem megfelelő emberi viselkedés váltja ki a kutya reflexét, márpedig ez gyerekeknél, kisgyerekeknél gyakori. A harapások ezért kétharmadukban gyerekeket és fiatalokat érnek, az áldozatok egynegyede pedig kifejezetten alacsony életkorú: hatévesnél fiatalabb.
Kutya- és macskaharapás: mi a különbség?
A kutyaharapások leggyakoribb áldozatai az 5-10 év közötti kisfiúk, míg a nőket a macskák harapják gyakrabban: kétszer annyi az ilyen sérülésük körükben, mint a férfiaknál. Ez természetesen azzal függ össze, hogy a fiúk és férfiak inkább kutyát tartanak, macskák viszont a lányok és a felnőtt nők körében kedveltebbek. A halálos kutyaharapásokért szinte kizárólag néhány kutyafajta felelős: a pitbullok, a bullterrierek és a rottweilerek. Az áldozatok általában idős emberek vagy kisgyerekek, akik a támadás ellen nem tudnak védekezni.
A macskaharapások általában ugyan kevesebb szövetet rombolnak, de a hegyes fogak mélyebbre fúródnak, és így könnyebben okoznak fertőzéseket. Általában már nyolc órán belül baktériumok telepednek meg az áldozatok többségében. A sebfertőzések több szempontból is problematikusak lehetnek a berlini kutatók szerint. A sebeket ugyanis általában nem egy, hanem több kórokozó fertőzi meg. A macska- és kutyaharapásoknál általában 2-5 között változik a kórokozók száma. Minthogy az állatok szájában élő (baktérium)flóra nem mutatható ki hagyományos módszerekkel a sebeknél, ezért a kezelésnél, az antibiotikum kiválasztásánál sokszor bajban lehetnek az orvosok. A harapás okozta speciális sérülés kedvező feltételeket teremt a baktériumok szaporodásának: a seb körüli szövetekben oxigénben ritka részek keletkeznek, ahol felgyülemlenek a kórokozók. Így a helyi sebfertőzés könnyen generalizált fertőzéssé alakulhat át. A gyenge immunrendszerű kisgyerekeknél és időseknél a kórokozók szétterjedése különösen valószínű.
A harapásoknál veszélyes lehet a Capnocytophaga canimorsus nevű baktérium. Ha bejut az emberi szövetekbe, olyan anyagot bocsát ki, amely inaktiválja a szervezetben védőfunkciókat ellátó fehérvérsejtek egyes típusait (a neutrofil leukocitákat), amelyek egyébként baktériumokat falnának fel, és mikrobamaradványokat távolítanának el. Egy egyelőre ismeretlen molekuláris mechanizmus révén a Capnocytophaga canimorsus gyorsan bejut a véredényekbe is, így az egész testben elterjed. A legsúlyosabb fertőzések így generalizált vérmérgezéshez vezethetnek.
Összegzésként elmondható, minthogy az állatharapás után természetes, hogy orvoshoz fordulunk, így kellene tennünk emberi harapás után is, hiszen ezek akár veszélyesebbek is lehetnek, mint a kutyáké vagy a macskáké.
