Mik is azok a kórokozók?

Kórokozók, patogének

Tudta-e? Mikroorganizmusból rengeteg van szerte a világban. Csak baktériumból légköbméterenként 500-1000 kószál, zárt térben, mondjuk egy iskolai osztályteremben akár 50 ezer is lehet. E parányi élőlényeknek azonban csak töredéke okoz fertőző betegségeket. Az orvosi mikrobiológia azon mikroorganizmusokkal foglalkozik, amelyek az embert is megbetegíthetik. Betegséget okozhatnak fizikai hatások vagy vegyi anyagok is, kórokozókon azonban rendszerint mikro- vagy makroorganizmusokat értünk, vagyis kisebb-nagyobb élő szervezeteket, amelyek egy másik szervezetet, a gazdaszervezetet képesek beteggé tenni. A kórokozók vagy patogének saját életműködésük fenntartása érdekében tesznek kárt a megtámadott másik, náluk nagyobb és magasabb rendű szervezetben. A patogenitás nem más, mint kórokozó-képesség. Az orvostudomány az embert megbetegítő szervezeteket humánpatogéneknek nevezi.

Netán paraziták?

A kórokozók lényegében parazita életmódot folytatnak, mivel egy náluk fejlettebb szervezetből táplálkoznak, illetve abban élnek és szaporodnak, miközben a gazdaszervezetnek ebből előnye nem, csak kára származik.

A hívatlan albérlők közvetlenül vagy közvetve okoznak károkat: kihasználják a gazdaszervezet tápanyag- és energiaforrásait, vegyianyag-gyártását, vitaminokat, fehérjéket vagy vért vonnak el tőle, jelenlétük miatt roncsolódnak a szövetek, sebek, fekélyek, gyulladások vagy kóros szövetszaporulatok jönnek létre, a kórokozók mérgeket is termelhetnek. Anyagaik az immunrendszer számára antigének, amelyek megindítják az immunrendszeri választ. A folyamatos védekezés az immunrendszert erősen igénybe veszi. A kórokozó jelenléte a gazdaszervezetnek rengeteg többletenergiájába kerül.

Kórokozók, paraziták, baktériumok, vírusok: mind gazdaszervezetet keresnek

A patogének következő nagyobb csoportjairól szoktunk beszélni:

• a csak fehérjékből álló prionokról,
• a csak nukleinsavat tartalmazó viroidokról, illetve a vírusokról,
• baktériumokról,
• a sejtmaggal rendelkező egysejtű eukariótákról, protistákról vagy protozoákról és algákról,
• gombákról,
• egysejtű és többsejtű a parazitákról.

Jó tudni! Jóllehet minden kórokozó parazita életmódot folytat, és minden parazita egyben kórokozó, parazitáknak szűkebb értelemben csak a sejtes szerveződésű, rendes sejtmaggal rendelkező élőlényeket, vagyis az eukarióta kórokozókat nevezzük. Ezért a prionokat, vírusokat és baktériumokat inkább tekintjük a kórokozó mikroorganizmusoknak, mint igazi parazitáknak. Másrészt paraziták alatt inkább a nagyobb szervezeteket értjük, amelyekkel a mikrobiológia már nem foglalkozik , noha tudjuk, hogy egy élőlény nem mérete, hanem életmódja okán sorolódik a paraziták közé.

A prionok

A prionok apró fehérjemolekulák, melyek a fejlődő szervezetek sejtjei közötti kapcsolat és kommunikáció fenntartásáért felelősek. Betegség esetén egyelőre nem pontosan ismert módon patogén prionok keletkeznek, amelyek képesek megváltoztatni egészséges sejtek fehérjéinek szerkezetét is, és ezáltal magukhoz hasonló tulajdonságú fehérjéket hoznak létre, egyfajta módon szaporodnak. Különösen az agyban van sok prionfehérje. Kóros formában ilyen prionproteinek okozzák a szarvasmarhák kergemarhakórját (BSE) és az ember Creutzfeldt-Jakob-szindrómáját . A szivacsos agysorvadás egyelőre gyógyíthatatlan.

A vírusok

A sejtnél egyszerűbb, önálló anyagcserével nem rendelkező lények. Vitatott, hogy tekinthetjük-e őket önálló élőlényeknek. Mindenesetre a gazdaszervezet sejtjeibe jutva képesek azokat arra kényszeríteni, hogy parányi szervezetüket utángyártsák. Vírusok okozzák a kanyarót, a mumpszot, az influenzát, a herpeszt és az AIDS-et. A vírusellenes gyógyszerhatóanyagokat vírussztatikumoknak hívják, melyek szaporodásukat hivatottak megakadályozni.

Baktériumok

A baktériumok prokarióták, azaz már igen hasonlóak egy normál sejthez, de csak magállományuk van, körülhatárolt sejtmaggal nem rendelkeznek. A gazdaszervezetet általában fehérjebontó enzimként ható vagy sejtfalelemeikből származó toxinjaikkal mérgezik. Bakteriális megbetegedés a kolera , a szamárköhögés, a torokgyík, a skarlát, a tetanusz, a hastífusz vagy a botulizmus. Az ellenük bevetett gyógyszerek az antibiotikumok, melyek elpusztítják a baktériumokat, vagy megakadályozzák szaporodásukat. A legmegfelelőbb antibiotikum kiválasztásához célszerű pontosan ismerni a kórokozó baktériumot.

Protisták

Többnyire inkább az állatvilághoz tartozó egysejtűek tartoznak ide, nevezik őket protozoáknak is. Amőbák, nyálkagombák, ostoros moszatok, csillósok, sugárállatkák tartoznak ide. Csaknem százhatvan emberi élősködő sorolható ide, többek között a maláriát, a trichomoniázist, giardiázist, toxoplazmózist, vérhast okozók.

Gombák

Viszonylag nagy sejtekkel rendelkező a növényektől és állatoktól is különböző élőlények, melyek között igen egyszerű és viszonylag bonyolult szervezetű fajok is vannak. A csaknem 200 humánpatogén gomba az egyszerűbbekből kerül ki. A gombák főként a legyengült immunrendszerű embereknél, cukorbetegeknél okoznak problémákat. Közismertek a bőr gyullladását okozó gombásodások vagy a candida okozta fertőzések. Ellenszerüket antimikotikumoknak nevezik.

Paraziták

A paraziták, magyarul élősködők lehetnek parányi egysejtű vagy még annál is egyszerűbb lények, de egészen fejlett, viszonylag méretes állatok is. Ez a csoport tehát nem rendszertani kategória. Sok egyszerű parazita például rendszertanilag a protistákhoz sorolódik, magasabbrendű parazita életmódot folytató állatok pedig a humánpatogén férgek és atkák.

Ha egyszer bejutnak az emberbe...

Érdekesség A kórokozókat terjesztő élőlényeket - például a Lyme-kórt terjesztő kullancsot - a szaknyelv vektornak nevezi.

Az ókori görögöknél a "parasitos" szó vacsoravendéget jelentett, idővel pedig a vendéglátó szórakoztatását végző és fizetségként ételt kapó személyek becsmérlő megnevezése lett. A kórokozó általában kívülről érkezik, exogén infekció történik: cseppfertőzéssel, szexuális úton, magzati korban a méhlepényen keresztül, állati harapással, a szennyezett környezetből vagy valamilyen seben keresztül, étellel, illetve egy másik állat közvetítésével.

Az öt mikronnál kisebb kórokozókat a levegőből is beszippanthatjuk. Viszonylag ritkán ugyan, de az is megtörténik, hogy az ember saját baktériumflórájának tagjai válnak kórokozókká az úgynevezett endogén infekciók esetében.

A kórokozók a gazdaszervezetbe jutva terjedni és szaporodni kezdenek - ezt hívják inváziónak, illetve különböző reakciókat válthatnak ki: allergiát, intoxikációt vagy mérgezést és infekciót avagy fertőzést. A kórokozó behatolását követően hosszabb-rövidebb lappangási idő telhet el a tünetek megjelenéséig és a megbetegedésig. Az okozott betegség súlyossága nem csak a kórokozó patogenitásától függ, hanem a megtámadott szervezet fogékonyságától is. A patogén kórokozók egészséges személyekben is képesek betegséget okozni, míg az opportunista kórokozók csak bizonyos körülmények között. Előfordulhat, hogy bár a kórokozó bejut a szervezetbe, mégsem alakul ki betegség, az ember tünetmentes marad. A kórokozót jellemzi továbbá, hogy mennyire könnyen vihető át egyik szervezetből a másikba, és ott mennyire könnyen okoz fertőző betegséget. A virulens kórokozókra az jellemző, hogy a fertőzöttek viszonylag nagyobb hányadát betegítik meg.