Végzetes harapás
A veszettség elleni küzdelemrőlSzabadidős tevékenység során kapcsolatba kerülhetünk olyan vadon élő állatokkal, kóbor kutyákkal, amelyek a veszettség vírushordozói is lehetnek. Sokan nem is sejtik, hogy mi is az a veszettség, pedig érdemes róla többet tudni.
A veszettséggel legjobban fertőzött helyeket a trópusi területek, így Afrika, Ázsia, Dél-Amerika és Óceánia jelentik. Jó néhány helyen többé-kevésbé a vadon élő állatok szájon keresztüli immunizálásával, illetve a háziállatok beoltásával kontroll alatt tartják a fertőzést. Ide sorolható Európa, Kanada és az Egyesült Államok. Veszettségtől teljesen mentesnek tekinthetők egyes sziget- és elszigetelt országok, így többek között Izland, az Egyesült Királyság, Japán, Spanyolország, Portugália, Finnország, Norvégia, Görögország és több ázsiai és dél-amerikai ország.
A veszettség egy olyan fertőző vírusos betegség, amelyet főleg a fertőzött emlős állatok testváladéka, elsősorban a nyála terjeszt. A vírus a központi idegrendszert támadja meg. A védőoltás elmulasztása esetén gyakorlatilag minden esetben halálos kimenetelű kórt eredményez.
Az embernél jelentkező veszettség első szakasza a lappangási periódus, amely 20-60 napig tart, ilyenkor még nincs vírusürítés, majd ezt - egy már klinikai tünetekkel is jelzett - nem specifikus szakasz követi, amely 2-10 napig tart, ezután már olyan neurológiai szimptómák jelentkezhetnek, mint a paralízis, a delírium, hallucinációk, a kóma stb., majd végül beáll a halál. Amint a neurológiai tünetek bekövetkeztek, semmilyen gyógyszer, vakcina vagy transzfúzió sem mentheti meg a páciens életét. Fontos tehát, hogy felhívjuk a figyelmet a megelőző és a kontaktus utáni oltás szükségességére.
Amióta a gyakorlatban ismertté vált, hogy az újabb készítmény alkalmazása során ilyen súlyos oltási szövődményekre nem kell számítani, egyre kevésbé érvényesülnek az esemény megítélésében a szakmai szempontok ("egyszerű kutyaharapás"; vagy veszettségfertőzés gyanúja áll-e fent?), és az oltottak száma az 1987-es 2400-zal szemben 1995-re 9500-ra emelkedett. Az elmúlt 2 évben évente 7400 ember védőoltására került sor.
Minden állat okozta sérülés, kontaktus esetén felmerülhet a veszettség gyanúja. Gondos mérlegelés után, ha fennáll a fertőződés veszélye, minél előbb meg kell kezdeni az oltások beadását.
Az aktív immunizálás során a vakcina specifikus folyamatokat indít be az immunrendszerben, és már 7-10 nap elteltével kimutatható az ellenanyag a szervezetben.
Állatharapás esetén először is a veszettség vírusának eltávolítása érdekében szappannal vagy detergenssel a sebet azonnal meg kell tisztítani. Ezt követően jóddal vagy alkohollal is fertőtleníteni kell a sebet, majd amilyen gyorsan csak lehet, orvosi segítséget kell találni. A tetanusz elleni védettséget minden ilyen esetben biztosítani kell a védőoltás-sorozat megkezdésével.
Mind gyermekeknek, mind felnőtteknek egy hónapon belül ötször kell egy-egy adag vakcinát adni, a 0., a 3., a 7., a 14. és a 30. napon. Az oltás hatására kialakult ellenanyagszint az idő múlásával csökken, ezért a védettség fenntartása érdekében szükség esetén emlékeztető oltásokra van szükség. Valamennyi oltás beadását az oltást beadó orvos köteles igazolni.
Csak az előírt időpontokban beadott veszettség elleni oltás nyújt optimális védelmet.
A postexpozíciós védőoltás minden esetben ingyenes az állampolgár számára, az ÁNTSZ intézeteiben és az OEK-nél beszerezhető.
Lehetőség van azon személyek megelőző (preventív) oltására is, akik foglalkozásuk révén állatharapásnak, veszettséggyanús sérülésnek vannak kitéve, így pl. állatorvosok, erdei munkások, vadászok. Az erősen fertőzött területekre utazóknak hosszabb tartózkodás esetén is ajánlják a megelőző jellegű oltást. Ilyen esetekben az oltási séma 3 adag beadásából áll, 0 időpontban, majd a 7. és a 21. napon, vagy 0 időpontban, majd 1 és 2 hónap múltán. Egy évvel később 1 adag beadása javasolt.