Végzetes harapás

Túrázások, kirándulások során vadon élő állatokkal, kóbor kutyákkal kerülhetünk kapcsolatba, esetleg olyan példányokkal is dolgunk lehet, amelyek a veszettség vírushordozói, ezért is időszerű beszélnünk erről a halált okozó betegségről.

A veszettséggel legjobban fertőzött helyeket a trópusi területek, így Afrika, Ázsia, Dél-Amerika és Óceánia jelentik. Jó néhány helyen többé-kevésbé a vadon élő állatok szájon keresztüli immunizálásával, illetve a háziállatok beoltásával kontroll alatt tartják a fertőzést. Ide sorolható Európa, Kanada és az Egyesült Államok. Veszettségtől teljesen mentesnek tekinthetők egyes sziget- és elszigetelt országok, így többek között Izland, az Egyesült Királyság, Japán, Spanyolország, Portugália, Finnország, Norvégia, Görögország és több ázsiai és dél-amerikai ország.

Magyarországon az 1930-as évek második felétől, a kutyák oltásának megszervezésével sikerült a háziállatok körében előforduló veszettséget minimálisra csökkenteni, így az emberek körében is egyre kevesebb megbetegedés fordult elő. 1966 után a betegség előfordulásának ugrásszerű növekedése mutatkozott a vadon élő állatok, főként a rókák között, ekkor a fertőzött háziállatok aránya a fertőzött vadállatokéhoz képest csupán 5 százalék volt. Ma már ez az arány 25 százalék, ami azt jelenti, hogy a veszettség a háziállatok révén közelebb került az emberekhez. Érdekes az is, hogy a veszett háziállatok között a kutyák - annak ellenére hogy többségükben oltottak - a háziállatok negyedrészét adják, míg a macskák az 50 százalékát. Az utóbbi évek sikeres nyugat-magyarországi, a Dunántúl teljes területére kiterjedő rókavakcinációjának köszönhetően lényegesen csökkent a populáció fertőzöttsége, és ez lassan az ott élő, védőoltásban nem részesítettek számának csökkenését is eredményezi.

Magyarországon 1950 óta összesen nyolc alkalommal fordult elő emberi veszettség. Ezek mindegyike halállal végződött. Közülük csupán egy esetben kezdték meg a védőoltás-sorozat beadását, de a páciens a sorozat befejezése előtt meghalt.
A veszettség egy olyan fertőző vírusos betegség, amelyet főleg a fertőzött emlős állatok testváladéka, elsősorban a nyála terjeszt. A vírus a központi idegrendszert támadja meg. A védőoltás elmulasztása esetén gyakorlatilag minden esetben halálos kimenetelű kórt eredményez.
Az embernél jelentkező veszettség első szakasza a lappangási periódus, amely 20-60 napig tart, ilyenkor még nincs vírusürítés, majd ezt - egy már klinikai tünetekkel is jelzett - nem specifikus szakasz követi, amely 2-10 napig tart, ezután már olyan neurológiai szimptómák jelentkezhetnek, mint a paralízis, a delírium, hallucinációk, a kóma stb., majd végül beáll a halál. Amint a neurológiai tünetek bekövetkeztek, semmilyen gyógyszer, vakcina vagy transzfúzió sem mentheti meg a páciens életét. Fontos tehát, hogy felhívjuk a figyelmet a megelőző és a kontaktus utáni oltás szükségességére.

Az oltottak száma 1988 óta - a jelenleg használt modern, tisztított, koncentrált veszettség elleni oltóanyagok bevezetésétől - jelentősen megemelkedett. Korábban a birkaagyban elszaporított vírust tartalmazó, hazai előállítású oltóanyag alkalmazásakor - bár az oltóanyag 100 százalékban hatásos volt, 1949 óta egyetlen oltási sorozatban részesült ember sem halt meg veszettségben - súlyosabb oltási szövődményekre is számítani kellett, így csak alapos megfontolás után, ténylegesen indokolt esetben került sor az oltási sorozat beadására.
Amióta a gyakorlatban ismertté vált, hogy az újabb készítmény alkalmazása során ilyen súlyos oltási szövődményekre nem kell számítani, egyre kevésbé érvényesülnek az esemény megítélésében a szakmai szempontok ("egyszerű kutyaharapás"; vagy veszettségfertőzés gyanúja áll-e fent?), és az oltottak száma az 1987-es 2400-zal szemben 1995-re 9500-ra emelkedett. Az elmúlt 2 évben évente 7400 ember védőoltására került sor.

A veszettségfertőződés csak akkor következik be, ha a vírus harapás által létrejött sebbe vagy bőrön lévő nyílt sebbe vagy a nyálkahártyára kerül. Ha ilyen kontaktus nem volt, akkor az utólagos oltás nem szükséges. Nem minősül a fertőzés forrásának a veszett állat simogatása, a veszett állat vérével, vizeletével, ürülékével való kontaktus, illetve ha a vírust tartalmazó nyál beszáradt. Bármilyen vadon élő emlős állat lehet vírushordozó, mégis nálunk leginkább a rókák fertőzöttek. Ritkán előfordul veszett őz és vaddisznó is. Az elmúlt években az apró rágcsálók között (hörcsög, egér, patkány) nem találtak veszett példányokat. A veszettség jele lehet az állat atípusos viselkedése, ami jelentheti azt, hogy az egyed szokatlanul szelíden viselkedik, de azt is, hogy agresszívvá válik. Amennyiben lehetséges az állat megfigyelése, és az állat 14 nap múltán is egészséges, akkor nem szükséges a veszettség elleni oltás beadása. Amennyiben az állat elhullott vagy kiirtották, akkor agyminta vizsgálata után derülhet fény arra, hogy szükséges-e az immunizálás.
Minden állat okozta sérülés, kontaktus esetén felmerülhet a veszettség gyanúja. Gondos mérlegelés után, ha fennáll a fertőződés veszélye, minél előbb meg kell kezdeni az oltások beadását.
Az aktív immunizálás során a vakcina specifikus folyamatokat indít be az immunrendszerben, és már 7-10 nap elteltével kimutatható az ellenanyag a szervezetben.
Állatharapás esetén először is a veszettség vírusának eltávolítása érdekében szappannal vagy detergenssel a sebet azonnal meg kell tisztítani. Ezt követően jóddal vagy alkohollal is fertőtleníteni kell a sebet, majd amilyen gyorsan csak lehet, orvosi segítséget kell találni. A tetanusz elleni védettséget minden ilyen esetben biztosítani kell a védőoltás-sorozat megkezdésével.
Mind gyermekeknek, mind felnőtteknek egy hónapon belül ötször kell egy-egy adag vakcinát adni, a 0., a 3., a 7., a 14. és a 30. napon. Az oltás hatására kialakult ellenanyagszint az idő múlásával csökken, ezért a védettség fenntartása érdekében szükség esetén emlékeztető oltásokra van szükség. Valamennyi oltás beadását az oltást beadó orvos köteles igazolni.
Csak az előírt időpontokban beadott veszettség elleni oltás nyújt optimális védelmet.
A postexpozíciós védőoltás minden esetben ingyenes az állampolgár számára, az ÁNTSZ intézeteiben és az OEK-nél beszerezhető.
Lehetőség van azon személyek megelőző (preventív) oltására is, akik foglalkozásuk révén állatharapásnak, veszettséggyanús sérülésnek vannak kitéve, így pl. állatorvosok, erdei munkások, vadászok. Az erősen fertőzött területekre utazóknak hosszabb tartózkodás esetén is ajánlják a megelőző jellegű oltást. Ilyen esetekben az oltási séma 3 adag beadásából áll, 0 időpontban, majd a 7. és a 21. napon, vagy 0 időpontban, majd 1 és 2 hónap múltán. Egy évvel később 1 adag beadása javasolt.