Az elmúlt napokban világszerte hatalmas érdeklődést keltett, hogy az uruguayi válogatott csatára, az angol bajnokság gólkirálya, Luis Suárez megharapta a foci világbajnokságon az olaszok védőjét, Giorgio Chiellinit. Sokan védik, sokan támadják az uruguayi focistát, miközben arról megfeledkeznek, hogy egészségi kockázatokat is okozhat egy-egy ilyen "megmozdulás". (A harapós focistát négy hónapra eltiltották, kilenc nemzetközi meccset kell kihagynia - jelentette be Twitteren a FIFA).
Kevesen tudják, de a harapásos sérülések nem feltétlenül ártalmatlanok, és egyáltalán nem ritka, hogy emberek okoznak egymásnak ilyen sérüléseket. A kutya- és macskaharapás mellett egyes statisztikák szerint a harmadik leggyakoribb ez az eset. Általában a szájban élő mikroorganizmusok (baktériumok és vírusok) okozhatnak a megharapott személyben fertőzést. De a harapott sebbe az érintett bőréről és a külvilágból is bejuthatnak kórokozók.
Dr. Nyirkos Péter Tényeken Alapuló Orvostudomány Módszertani Ajánlások című összeállítása szerint "az emberi harapás gyakrabban fertőzött, mint a kutyáé, és többször okoz mély szöveti fertőzést, mint más harapás". (A kutyaharapások 5-20 százaléka, a macskaharapások 30-60 százaléka fertőződik el.)
A HáziPatika.com kérdésére egy belgyógyász szakorvos elmondta, hogy harapás esetén a tetanuszoltást azért alkalmazzák, mert ez egy olyan baktérium, amely oxigént nem igényel (anaerob), viszont toxinja izomgörcsöt (merevgörcsöt) okozhat. Márpedig ez kezeletlenül életveszélyes. A tetanusz-oltás a kutyaharapás esetén azért kell, mert a kutyák foga érintkezik a földdel, talajjal, onnan kerülhet az anaerob kórokozó a fogukra, szájukba, illetve az áldozat sebébe.
Az adott esettől függ, melyik a veszélyesebb
Ha a veszettség gyanúja fennáll, akkor még a veszettség elleni immunizáció is szükséges lehet. Ezért fontos, hogy a kutyák oltási bizonyítvánnyal rendelkezzenek. (Ilyenkor ellenőrizhető, hogy veszettség ellen be vannak-e oltva.)
Az emberi harapás azért lehet bizonyos esetekben veszélyes - mondta a belgyógyász -, mert ilyenkor a "harapó" fél számos, az emberben fertőzést okozó kórokozót hordozhat. Egy szintén név nélkül nyilatkozó infektológus érdeklődésünkre azt mondta, hogy mindig az egyes eseteket kell mérlegelni, általánosságban nem lehet kimondani, hogy a kutya harapása vagy az ember harapása a veszélyesebb. A tankönyvekben mindenesetre a már általunk is említett meghatározás szerepel, vagyis hogy "az emberi harapás gyakrabban fertőzött", mint a kutyáké.
Súlyosabb fertőzésveszély esetén, mélyebb, illetve emberi harapásoknál, antibiotikumot is szoktak alkalmazni, általában penicillint, de az erre rezisztens baktériumok ellen az amoxicillin-clavulansav az egyik leghatékonyabb szer. (Az antibiotikum - ahogyan ez a HáziPatika.com-on is olvasható - nem a tetanuszt okozó baktérium toxinja ellen hatékony, hanem magát a baktériumot támadja. Ezért a toxin ellen más módon kell küzdeni "a méreg ellen egyébként közvetlenül jelenleg nincs ismert ellenszer.")
A harapott sebeket a fertőzésveszély miatt általában nem szokták összevarrni, esetleg a seb széleit rögzítik, vagy csak kisebb varrást alkalmaznak. (Varrás - paradox módon - a kevésbé érzékeny sérüléseknél fordul inkább elő, illetve az arc sérülése esetén, esztétikai szempontok miatt.) Ez szintén a fertőzésveszély miatt kialakult gyakorlat.
A pszichiátriai problémák
Luis Suárez esete más szempontból is felvet problémákat. A focista viselkedése pszichológiai-pszichiátriai szempontból is felkelti a figyelmet. Ennek kapcsán megkérdeztünk egy pszichiátert, aki agresszióval is foglalkozik. (Sok olyan páciense van, akik áldozatai voltak valamilyen támadásnak vagy háborús területről érkezve általános frusztrációnak voltak kitéve.)
A harapásos esetek természetesen nem a legagresszívabb esetek, sajnos a pszichiáter ennél súlyosabb problémákkal is találkozott. Ugyanakkor elmondta, hogy Suáreznél nyilvánvalóan az eset az "oralitással" lehet összefüggésben , annak "agresszív oldalával". (Közismert, hogy a focista gyerekkora igen nehéz körülmények között telt, az agressziótól nem volt mentes a környezet, ahol felnőtt.)
Ugyanakkor az oralitás efféle problémája még kisebb korra is visszavezethető, például sokszor összefügg azzal, hogy a nők nem szoptatják tovább a gyerekeiket, amikor azoknak az első fogaik kibújnak. A pszichiáter felhívta a figyelmet arra, hogy a harapás nemcsak sportolóknál fordul elő - jégkorongozóknál egyébként többször is, az elmúlt években -, vagy agresszív cselekedeteket elkövetőknél, hanem a nemi élet közben is.
Suáreznél azonban nem erről van szó a pszichiáter szerint, hiszen a nyilvánosság előtt zajlanak a vele kapcsolatos események. Itt pedig tudatos tényezők is közrejátszanak: a futball tulajdonképpen háborús helyzet - ilyenkor a "ha harc, hát legyen harc" elve érvényesül, illetve a "bármi belefér" elve. Ilyen szempontból tehát a pszichiáter a saját napi gyakorlatát is felidézhette, mivel az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb háborús konfliktusának lelki traumával hozzá forduló áldozatait kezelte.
Ilyenkor, ha az ellenfél és a felelős személyek (ráadásul a közönség is) elfogadja ezeket az elveket, akkor már nincs mit tenni, hiszen akkor az ütések, rúgások vagy akár a harapások is "beleférnek" a játékosok repertoárjába.
Egészen más lenne a helyzet - mondta a pszichiáter -, ha a megharapott játékos feljelentést tenne az elkövető ellen, és a bíróságok lépnének fel vele szemben. Ha bíró elé kerülne az ilyen ügy, akár törvényszéki orvosi szakértőt is kirendelhetne az eset kivizsgálására.
