A jó hír: az elmúlt évtizedet vizsgálva Magyarországról is kijelenthető, hogy (majdnem a felére!) csökkent a halálos és a súlyos következményekkel járó közúti balesetek éves száma. Rossz hír viszont, hogy ütemes csökkenést követően évek óta csak stagnálnak ezek a számok, amelyeket ha összevetünk egyéb európai országok eredményeivel, világosan láthatjuk, hogy sokkal többet is elérhetnénk.
Európában egyébként mindenütt csökken a súlyos közúti balesetek éves száma, és vannak országok, amelyek egészen elképesztő eredményeket értek el ezen a téren. Míg például a tízmilliós Magyarországon 2015-ben 644 halálos közúti baleset volt , addig a 60 milliós Nagy-Britanniában 1700, a nyolcvanmilliós Németországban pedig 3500. A hozzánk hasonlóan nagyjából tízmilliós lakosságú Svédország pedig toronymagas rekorder a balesetek megelőzésében, hiszen náluk már jó ideje csupán 200-250 halálos közúti balesetet regisztrálnak évente.
Hazánk relatíve rossz mutatói mögött távolról sem csupán az ország gazdasági fejlettsége áll, ahogyan talán elsőre gondolnánk. Vagyis bár kétségtelenül problémás, hogy a magyarok igen öreg autókkal közlekednek (2014-ben például a nálunk használt autók átlagos életkora az elég rémisztően hangzó 13,4 év volt), alapvetően nem emiatt szenvednek el honfitársaink baleseteket az utakon. Hanem egyszerűen azért, mert nem tartják be a KRESZ-t: a balesetek (legyenek bár halálosak, súlyosak vagy csak enyhébbek) 90 százalékáért ez a magatartás felel. A magyaroknak leginkább a sebességhatárok betartásával vannak problémái, de az elsőbbségadás képessége sem tartozik az erősségeink közé, a balesetek harmadik legfőbb okát pedig a kanyarodási szabályok semmibevétele jelenti. A gyalogosok keveset hibáznak (az összes baleset nagyjából 6 százalékát okozzák), műszaki hiba miatt pedig csak egészen csekély mennyiségű baleset történik.
A világ talán legbiztonságosabb közútjaival büszkélkedő, és egyébként az egészségügyi innovációban is éllovas Svédország példája mutathatja meg, hogy miben lehetne még javítanunk - már azon túl, hogy betarthatnánk a szabályokat. A svédek a rekordalacsony baleseti mutatókhoz szigorúan ellenőrzött, alacsony városi sebességhatárokkal, az autóutaktól markánsan elválasztott bicikliutakkal és járdákkal, valamint biztonságosabb gyalogátkelőkkel (utak felett átívelő gyalogoshidakkal és villogó fényekkel is védett zebrákkal) járultak hozzá. És ami talán a legfontosabb: nagyon sok utat 2+1 sávossá alakítottak át - ez az a verzió, amikor két sáv az egyik, egy pedig a másik irányba halad, és rendszeresen váltakozik, hogy épp melyik oldal kétsávos. A svédek olyannyira bíznak eszközeikben (és persze a hamarosan minden közúton megjelenő önvezető autók megbízhatóságában), hogy nem tartják lehetetlennek azt sem, hogy a közeljövőben nullára csökkentsék a halálos közúti balesetek éves számát. Magyarországon már az is nagyszerű volna, ha legalább a mostani mutató felére sikerülne.
