Csökken a gyógyszerforgalom, a kórházi ágyak száma, de a krónikus betegek nem gyógyultak meg.
Egy vidéki kórház 2006-os adatai elemzve kaptak képet arról a kutatók, hogy a kvázi sürgősséggel megjelent 3800 nem sebészeti beteg esetében milyen a pszichiátriai betegségek részaránya. Az adatokból kiderül, hogy a betegek beutalójában leírt, a mentők, hozzátartozók és a páciensek által elmondott panaszok, tünetek alapján a fogadó személyzet csaknem 600 esetben (16 százalékban) feltételezett pszichiátriai prioritást. A fenti esetek mintegy fele (48%) pszichiátriai felvételre is került, további 30% ambuláns pszichiátriai ellátásban részesült.
Ennek ellenére az elmúlt évben sikeresen "elsüllyesztették" a magyar pszichiátriai szakma zászlóshajóját: az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet. Az átvett osztályokról és ágyakról szóló ígéretekből gyakorlatilag alig valami, a megtartott szakmai teamekről szóló ígéretekből pedig semmi sem valósult meg. Ennek eredményeképpen a hazai vezető - és nem mellesleg nemzetközileg is legelismertebb - pszichiáterek egy része idő előtti nyugdíjba, vagy külföldre kényszerült - hangzott el a Magyar Pszichiátriai Társaság mai sajtótájékoztatóján.
A XIV. Vándorgyűlésére készülő szakmai társaság vezetői elmondták: az OPNI megszüntetése nemcsak a pszichiátriát és a stroke ellátást érte negatívan, hanem az epilepszia centrumot is. Az itt működő Komprehenziv Epilepszia Részleget áthelyezték az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetbe (OITI), aminek során az Epilepszia Részleg nagymértékben csonkult. A rehabilitációs funkciót szolgáló - a maga nemében egyedülálló - Valentin házat megszüntették, és a részleg elvesztette önállóságát, miután ezentúl a Stroke Részleggel közösen végez, területi ellátási kötelezettséggel, neurológiai ellátást.
Egyedül az epilepszia sebészeti kezelésében volt remélhető előrelépés az átszervezéssel, miután a Kooperativ Epilepszia Sebészeti Program keretében már korábban volt együttműködés az OITI-val. Mindezek után megdöbbenéssel vehettük tudomásul, hogy az OITI új vezetése nem tart igényt a szakterület hazai létrehozója és irányítója - aki bár az OPNI megszűnésével nyugdíjba "ment" de ma is aktív résztvevője és külföldön is elismert szakembere a területnek - részvételére, vele az intézetnek semmiféle anyagi ráfordítást nem jelentő önkéntes segítői szerződést sem hajlandó kötni. - tették hozzá.
Összességében, országosan a mintegy 4000 aktív felnőtt pszichiátriai ágyból 3049 maradt, ami 24 százalékos csökkentést jelent. Ezt nemhogy nem követte az ígért járóbetegellátás fejlesztés, hanem 2007. április 1.-től a gondozói fix díjat további 50 százalékkal csökkentették!
A fekvőbeteg ellátás megkurtításának és az ellátóhálózat szűkítésének eredményeképpen az elmúlt (2007.) évben a teljesítmény volumen korlátban megszabott mennyiségnek kb. a kétszeresét látták el a pszichiáterek. A kormányzat a kézzelfogható igényekre reagálva a 2008-ra tervezett teljesítmény volumen korlátot még az elmúlt évinél is alacsonyabban határozta meg.
Ennek hosszabb távon egyértelmű következménye, hogy növekszik az ellátatlan betegek száma. Ráadásul az érintettek eddig nem ehhez szoktak hozzá, és mivel a mentális betegek betegségbelátása alacsonyabb, így a beszűkölő lehetőségekre és a kényszerűen csökkenő kezelési időre az érintettek agresszióval reagálnak. Ez hosszabb távon óhatatlanul is a nemrégiben a médiában is nagy nyilvánosságot kapott sajnálatos események megismétlődéséhez vezethet.
További szomorú tény, hogy az eddigi adatok szerint 2007 során több mint 5 százalékkal csökkent a krónikus skizofréniában alkalmazott pszichiátriai szerek - az antipszichotikumok - forgalma. Mivel ezek a betegek nem gyógyulnak meg (és ezeket a gyógyszereket folyamatosan, életük végéig szedniük kell), így a csökkenéséből az a következtetést vonható le, hogy a kezelt krónikus skizofrének 5 százaléka kezelés nélkül maradt. Ez a több száz vagy akár ezer olyan beteget jelent, akik feltehetőleg nem mentek másik orvoshoz, és az OPNI vagy más ellátóhely bezárása óta nem kapnak semmilyen ellátást. Márpedig a skizofréniában szenvedők állapotában a kezelés megszakítása után komoly romlás következik be, gyógyszer nélkül akár magukra és környezetükre is veszélyesé válhatnak.
