Az öngyilkosság egy igen összetett probléma, amely egyre gyakoribbá válik. Ehhez a kábítószer-használat, a stresszes életmód és a társadalmi elszigeteltség is hozzájárul. Az öngyilkosságot megkísérelő betegek megmentése ráadásul magas - évente akár 94 milliárd dolláros - költséggel is jár. Egy új megközelítés azonban pozitív eredményeket hozhat.
Fontos a biztonsági terv
Az öngyilkosságok különbözőek lehetnek, egy dolog azonban közös bennük: a szuicid hajlammal élők nagy többsége szakemberhez fordul a halálát megelőző egy éven belül. Ezért az öngyilkosság megelőzésében hatalmas szerepet játszanak az egészségügyi dolgozók és intézmények. Nagyon fontos, hogy fizikai állapot mellett a mentális egészséget is megvizsgálják a pácienseknél, és ha öngyilkossági gondolatok gyanúja áll fenn, akkor - a beteggel együttműködve - ki kell dolgozni egy úgynevezett biztonsági tervet, amely megakadályozza, hogy az adott személy ártson magának.
A megelőzéshez elengedhetetlen, hogy az alany szakszerű segítséget kapjon az öngyilkossági gondolatok leküzdéséhez. Tudatosítani kell a páciensben, kik azok az emberek - családtagok, barátok és egészségügyi dolgozók -, akiket felhívhat, ha a sötét gondolatok ismét eluralkodnának rajta. Emellett minden olyan tárgyat el kell távolítani a beteg otthonából, amellyel árthat magának: gyógyszereket, vegyszereket, késeket és fegyvereket. Nagyon fontos továbbá, hogy a pácienssel folyamatosan tartsák a kapcsolatot a szakemberek a hazaengedésük után - a halállal végződő öngyilkosságok nagy része ugyanis a kórházi pszichiátriai gondozás után néhány nappal vagy héttel következik be.
Szemléletváltásra volt szükség
A kulcs tehát az, hogy nem engedik el a beteg kezét - még akkor sem, ha már alacsony kockázatot állapítanak meg nála. A pácienseknek legalább hetente meg kell jelenniük a szakembernél, aki pedig nem érkezik meg a megbeszélt időpontban, azt azonnal felhívják. Ha az érintett nem veszi fel a telefont, 24 órás válsághelyzetet hirdetnek, és mindenkivel felveszik a kapcsolatot, akinek információi lehetnek az érintett hollétéről és állapotáról. Volt már olyan eset, amikor ez a telefonhívás akadályozta meg, hogy a páciens leugorjon a hídról.
Azonban még a stabilnak tűnő betegeknél sem dőlnek hátra a szakemberek. Időnként telefonálnak vagy levelet írnak a pácienseknek, hogy megkérdezzék, hogy érzik magukat. A tapasztalat azt mutatja, hogy a betegeknek jólesik az őszinte törődés és érdeklődés, amitől újra teljes és értékes embernek érzik magukat. Az önbecsülés növekedése pedig egyre messzebb sodorja őket a sötét gondolatoktól. Az új megelőzési rendszer 2 évvel ezelőtti bevezetése óta Amerika egyes államaiban 75 százalékkal csökkent az öngyilkosságok száma.
Bár az emberek többsége - a stigmatizálástól félve - még ma is nehezen beszél mentális problémáiról és öngyilkossági gondolatairól a közvetlen környezetének, a szakemberekbe vetett bizalom azonban egyre nagyobb. Ennek oka, hogy az utóbbi években jelentősen megváltozott az egészségügyi intézmények hozzáállása. Korábban ugyanis az öngyilkosságot a mentális betegségek elkerülhetetlen következményének tartották, így az egészségügyi dolgozóknak nem is tanították a megelőzés lehetőségeit. Manapság viszont az alapfelfogás szerint mindenkit le lehet beszélni arról, hogy ártson magának - csak a megfelelő módszert kell megtalálni.
Forrás: time.com
