Az Ohiói Állami Egyetem és a Yale Egyetem kutatóinak tanulmánya szerint a fakitermelés és mezőgazdasági termelés céljából végzett erdőirtás miatt nagyjából 92 milliárd tonna szén-dioxid került a légkörbe 1900 óta. Ez a becslés nagyjából egyötöde a korábbi tanulmányokban megállapított 484 milliárd tonnának, ami az emberhez köthető összkibocsátás egyharmadát teszi ki az elmúlt 119 évben.
Túlbecsülték a kibocsátást
A korábbi becsléseket az erdők természetes regenerálódására alapozták, és figyelmen kívül hagyták az olyan erdőgazdálkodási gyakorlatokat, mint a faültetés , a fajtaváltogatás, a körültekintő trágyázás, az öntözés és az erdőnövekedést elősegítő egyéb eljárások. Az új tanulmány készítői azonban egy olyan új modellel dolgoztak, amely figyelembe veszi ezeket a tényezőket is. Ha összevetjük az adatokat a csaknem 1300 milliárd tonnányi szénre rúgó ipari kibocsátással, akkor az ember általi földhasználat és annak változásai viszonylag kis mértékben járultak hozzá a szén-dioxid-kibocsátáshoz az érintett időszakban.
Ettől még komoly probléma
A kutatók korábban úgy becsülték, hogy az emberhez köthető emisszió nagyjából 27 százalékáért az erdőirtás a felelős, ám az új eredmények szerint ez az arány mindössze 7 százalék. Az új eredmények azt sugallják, hogy a szén-dioxid-kibocsátás mérséklését célzó erőfeszítéseknek döntően az iparra kellene irányulniuk.
A szakemberek szerint ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy az erdőket ezentúl figyelmen kívül kell hagyni, ha környezetvédelemről van szó. A fáknak ugyanis jelentős szerepe lehet a klímaváltozás elleni védekezésben, de ehhez az kell, hogy a világ kormányai elősegítsék az erdőségek még hatékonyabb kezelését.
