Amikor az illatkeltő molekulák elérik az orrunkat, akkor a csillószőrökre tapadnak rá (ezek nem keverendők össze a durvább orrszőrrel). A csillószőrök szaglóreceptorokhoz kapcsolódnak, s ha elég molekula ér el a sejtekhez, akkor azok jeleznek a szaglóideg segítségével az agynak. Így érzékeljük a szagokat. Ám ahogy idősödünk, e képességünk csökken. Ezt a folyamatot súlyosbíthatják a megfázások és a légszennyezés - írja a brit lap, a Daily Mail .
Minden alkalommal, amikor elkapunk egy súlyosabb megfázást, illetve túl közel kerülünk egy szennyezőforráshoz, annak megfizetjük az árát . Ekkor ugyanis károsodik az orrüreg epitheliuma (az orrüregnek az a része, amely a szaglóreceptorokat tartalmazza, de epithelium van máshol is a testünkben). Minderről Richard Doty, a Pennsylvaniai Egyetem orvosi karának professzora nyilatkozott a brit lapnak.
Akiknek sok megfázása volt, azok idős korban rosszabbodó szaglással számolhatnak. A szaglás elvesztésére panaszkodó 65-80 évesek felére, a 80 év fölöttiek háromnegyedére igaz ez. Mindez az ízlelésre is drámai hatással van, hiszen az ízek háromnegyede valójában szag. Az idősebbek ezért szeretik az erősebb ízeket.
A nők szaglása jobb, mint a férfiaké, ebben a szakértők szerint a hormonok játszhatnak szerepet. A nők szaglása ciklikusan is ingadozik, és a terhes nők szaglása is kifinomultabb egyesek szerint. Ennek evolúciós oka, védőfunkciója is lehet, Tim Jacob, a Cardiffi Egyetem nyugalmazott professzora. Például a szoptatáskor fontos, hogy a nők szaglásukkal meg tudják különböztetni, hogy mit ehetnek, és mit nem.
A szaglás elvesztése, az anozmia azt jelenti, hogy az ilyen személyek nem képesek a szagokat érzékelni . 200 ezer britet érint ez a probléma, nemcsak az öregedés, hanem vírusfertőzések vagy éppen fejsérülések (ütések) miatt.
A stroke is okozhat szaglási problémákat, és az olyan betegségek, mint a Parkinson- vagy az Alzheimer-kór első jelei közé is a szaglás képességének elvesztése tartozik. Ezek a betegségek a szaglás szempontjából fontos agysejteket károsítják. A cukorbetegségnek is lehet hasonló hatása. A szaglás elvesztése a diabétesz hosszú távú komplikációi közé tartozik: károsodnak ugyanis a szaglóidegek.
A szaglás elvesztése az esetek 17 százalékában depresszióval jár - egy kutatás szerint -, de a testsúlygyarapodáshoz is hozzájárulhat. Bár az anozmiában szenvedők egy része kevesebbet eszik, mert elveszti az evésből származó örömforrást, sokan inkább meghíznak az érintettek közül. A szagok hiányát túlkompenzálva több édességet esznek, mert annak legalább az ízét továbbra is érzik.
A szaglás befolyásolja a szexuális életünket is. A partnerválasztásban az egyik legfőbb szempont ez, Jacob professzor szerint. Ugyanakkor az anozmiában szenvedők egy része arra panaszkodik, hogy nincs libidója , azaz a szexuális vágya megszűnt. Ennek többek között az az oka, hogy a szaglás kommunikációs forma is a partnerek között. Így akár a kötődés is megszűnhet a párok tagjai között, ha egyikük elveszti a szaglóképességét - számol be a Daily Mail.
