Valóban lehetséges, hogy betonúton, autóban érzünk tengeribetegséget, hányingert? Lényegében igen. A tengeribetegség csupán egy helyszínhez kötött megnevezése annak az utazási betegségnek, ami az egyensúlyszerv ingerlése nyomán kialakuló kellemetlen, sőt kóros állapotot hoz létre. Orvosi nyelven: kinetózis. A kifejezés a görög "kinein", mozgás szóból vezethető le. A kinetózisok közé sorolható a tengeribetegség, a légi betegség is.
Nem csak tengeren okozhatja a hullámok játéka. Minden olyan a hétköznapjainkban ritka, imbolygó, hullámzó, rázó, szokatlanul gyorsuló vagy lassuló mozgás, ezek kombinációja és váltakozása kiválthatja, ami belső fülünkben lévő egyensúlyszervünk, a labirintus "izgalmát" okozza: a kanyargós szerpentinen való vagy szokatlan rugózású járműben való utazás, repülés, különböző vidámparkból ismert járgányok, sőt újabban az űrutazásról sem szoktak megfeledkezni a kinetózis tárgyalásakor.
Rövid ideig tartó behatás esetén nem kell aggódni, de ha huzamosabb ideig vagyunk kitéve a szokatlan mozgásnak, bizony az edzettebbeken is kifog az "élmény".
Hol rosszabb, hol jobb
Aki már tapasztalt hasonlót, tudja, hogy a hajó gyomrában egyre inkább rosszul lesz, a fedélzeten mintha enyhülést hozna a nézelődés. Az autóban pedig nem jó módszer az olvasás arra, hogy eltereljük a figyelmünket a rossz közérzetről. Ez azért van, mert a rosszullét kiváltásában alapvető szerepe van annak, hogy a látott kép alapján a szem, az izmainkban lévő, testhelyzetet érzékelő receptorok és a helyzet- és egyensúly-érzékelő (vesztibuláris rendszer) szerv eltérő jelentést ad az agyunknak.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Tehát a vizuális és a vesztibuláris információ eltérése mintegy megzavarja az irányító központot. Autóban olvasáskor vagy a hajókabinban szemünk stabil képet lát maga körül, testünk és egyensúlyszervünk azonban mozgást érzékel, ahogy izmaink is mozdulatlanok. Általában legalább két eltérő jelentésű inger egyidejű jelenlétéről van tehát szó. Az eredmény szédülés, verejtékezés, émelygés, hányás vagy legalábbis hányinger.
Ez utóbbi a leggyakoribb tünet, mert a labirintusból érkező jeleket feldolgozó központ szomszédságában van a hányásért felelős központi idegrendszeri központ, ami szintén kap ingereket. Tovább tünetek lehetnek a kimerültség, fáradtság, érdektelenség, ásítozás, szívdobogás, légzési problémák, fejfájás, a pánikreakciókhoz hasonló jelenségek, sápadtság, ájulás, esetleg sokkos állapot.
Az érzékenyek
Az autók és autósülések korában biztosak lehetünk benne, hogy a legkisebbek esetében nem kell attól tartanunk, hogy rosszul lesznek, hánynak, öklendeznek. Náluk ugyanis a tengeribetegséghez "szükséges" idegrendszeri struktúrák és idegpályák még nem kellően fejlettek és érettek. Az első tünetek csak kétéves kor után a korakamaszkorig bezárólag szoktak megjelenni, és ez az az időszak, amikor a leggyakoribbak az ilyen panaszok. A felnőttek is ugyanúgy rosszul lehetnek, ötvenéves kor után azonban már ritka, mivel az öregedés az egyensúlyszervet is eléri, és kevésbé alkalmas markáns ingerek továbbítására.
A tengerészek szerencséjére a férfiak kevésbé érzékenyek a hölgyeknél. A nők menstruáció előtt vagy várandósan hamarabb megérzik a bizonytalan mozgásokat, ami a hormonháztartás állapotának szerepére utal. A migrénesek és a félős, szorongásra hajlamos emberek ugyancsak jobban megszenvednek utazás alkalmával. Bizonyított a jelenség pszichoszomatikus volta is. Helyesen kezelve a kérdést tudatosan is ki lehet védeni az érzékenységet. Emellett szól az is, hogy a placebók az átlagnál hatékonyabbak a kinetózisok kezelésére. Általánosságban az emberek 5-10 százaléka különösen érzékeny, és ugyanennyi viszonylag érzéketlen az ingatag helyzetekre.
Ha meggondoljuk, hogy a hányinger feltétele az egészséges egyensúlyszerv, akkor helyesebb volna a jelenséget "tengeri egészségnek" hívni. A jól reagáló szervezet teljesen érthető reakciója a hányás is, hiszen a béltraktus ürítésével a vérellátás felszabadulhat, hogy ebben a kiélezett helyzetben több vér és oxigén álljon az idegrendszer és izmok rendelkezésére.
Megszokható
Az automobilok hőskorában, amikor a 30-40 km-es utazósebesség istenkísértésnek és felelőtlen száguldozásnak számított, még minden második, harmadik ember rosszul lett tőle, és komolyan aggódtak, hogy a nagy sebesség, a vonatozás és kocsikázás ténylegesen egészségi ártalmakat okoz. Ma viszont már alig vagyunk rosszul az autóban, inkább csak buszon, hosszabb utazás és különösen kanyargós út okoz gondot. A különleges mozgások megszokhatók, az idegrendszer képes megtanulni és kezelni az új, ám veszélytelennek bizonyuló ingerkombinációt. Ezzel magyarázható az is, hogy az utazási betegség kinőhető, felnőtt korban általában enyhül.
Az "öreg tengeri medvék" és búvárok között az a mondás járja, hogy a legkönnyebben úgy kerülhető el a tengeri betegség, ha egy árnyas fa alatt heverészünk. Ha azonban mégis vízre szálltunk, adódhat úgy, hogy nincs menekvés, valahogy ki kell bírni néhány napot. Némi biztatásul szolgálhat, hogy ha nem is órák alatt, de két-három nap elteltével enyhülnek a panaszok, netán teljesen el is múlnak. Egészen addig, míg az ember partot nem ér. Utána ugyanis a szilárd talajon is folytatódik a hullámzás. Kicsi, zárt helyiségben, mondjuk a mellékhelyiségben, fokozódik a bizonytalan érzés.
Van rá megoldás!
Enyhébb esetekben egyszerű megelőző intézkedések betartásával is ki lehet védeni a rosszullétet. Először is teli gyomorral nem jó járműre ülni. Az utazás megkezdése előtt 2-3 órával érdemes valami könnyű harapnivalót enni. Hosszabb utazásnál is inkább keveset és könnyűt együnk megálláskor, vagy közvetlenül az előtt. Alkoholt se gyógyszerrel, se nélküle nem szabad inni!
A járműben mindig menetirányban kell ülni vagy a mozgás irányával párhuzamosan feküdni, jól szellőző helyen; buszon lehetőleg elől, illetve a súlyponthoz közel, repülőn a szárnyak fölött, hajón a fedélzeten, de inkább a legalsó szinten és a hajótest közepénél. Olvasni nem jó, a tájat, tengeren a horizontot érdemes nézni. Kényelmesen hátra kell dőlni, a fejet lehetőleg fejtámasznak döntve rögzíteni, és legyen mindig kéznél egy korty hideg víz.
Hányinger ellen vannak vény nélkül kapható szerek, így a B6-vitamin, valamint egyéb tabletták és végbélkúpok. Utóbbiak azért praktikusak, mert hányás esetén is a szervezetben maradnak és hatnak. Az utazás előtt fél-egy órával bevéve a leghatékonyabbak, így attól sem kell tartani, hogy esetleges rosszullétkor, hányáskor távoznak, mielőtt még hathatnának. A megfelelő szer kiválasztásában az utazás előtt háziorvos és gyógyszerész segíthet, aki az utazó korának és egészségi állapotának megfelelő szert javasol, szükség esetén receptre kapható készítményt is felírhat.
Fontos szabály, hogy a tengeribeteg sohase maradjon magára, mindig figyeljünk egymásra utazás során!
Legjobban: