„Az adatok arra utalnak, hogy a kockázatvállaló magatartás olyan személyiségvonás, ami viszonylag állandó maradt egészen a felnőttkorig” – mondta Gregory R. Samanez-Larkin pszichológus, a Journal of Personality and Social Psychology folyóiratban megjelent cikk társszerzője.
Samanez-Larkin és kutatótársai a Max Planck Intézet emberi fejlődést kutató részlegében illetve a bázeli egyetemen 18 és 85 év közötti emberek válaszait elemezték, akik egy 10 éves kutatássorozatban vettek részt.
Az eredmények azt mutatják, hogy a kockázatvállalás szintje minden embernél stabil marad. Aki bungee jumpingolt a 20-as éveiben, nagyobb valószínűséggel kockáztató, mint a többiek (kockázatkerülő kortársai), s például motorozni is fog élete egy későbbi szakaszában. Ez azonban nem azt jelenti, az emberek a 70 évesen is megmaradnának a nyaktörő hobbik mellett – vélik a kutatók, megjegyezve, hogy a szabadidős tevékenységek során vállalt kockáztatás meredeken esik 30 éves kor felett.
„Összességében az a sztereotípia, hogy kisebb kockázatot vállalunk, amikor idősebbek leszünk, a felmérés szerint nem igaz. Az új és érdekes része ennek a tanulmánynak, hogy az életkor változásával miként módosul a kockázatvállalási hajlandóság egy egész sor tevékenységben” – közölte Samanez-Larkin.
A kutató rámutatott, hogy például az egyén viszonya a pénzügyi kockázatokhoz állandó marad, még a nyugdíjkorhatárhoz közeledve is. A közösségi kockázatvállalás - azaz például, hogy ki mennyire hajlandó bízni egy másik emberben - sem változik a korral.
Az eredmények, különösen arról, hogy mennyire bízunk meg másokban és vállalunk közösségi kockázatot, fontosak lehetnek annak megértéséhez, hogy az idős emberek hogyan válhatnak csalás áldozatává. Jelenleg az az általános feltételezés, hogy az idősek hajlamosabbak bedőlni a szélhámosoknak, mert csökkennek a kognitív képességeik. A kutatás eredménye szerint azonban általánosságban nem igaz, teljesen személyfüggő.
Az új eredmények azt sugallják, hogy azok, akik fiatalon is bíztak az emberekben, jobban ki lehetnek téve a csalásnak, mivel inkább felkeltik a szélhámosok figyelmét. „Ez potenciálisan hatással lehet rá, hogy miként lehet jobban védeni az embereket a csalók ellen” mondta Samanez-Larkin.
Forrás: Yale School of Medicine
