A nehéz szellemi feladatok sokkal gyorsabban kifárasztanak a fizikai gyakorlatok végzése során - állítja egy új tanulmány.
A tanulmányban mindösszesen 16 ember vett részt. Felfedezték, hogy a szellemi kifáradás nem befolyásolja a szív vagy az izmok teljesítményét, inkább az érzékelt erőfeszítés határozta meg, hogy mikor merültek ki. Több tanulmányra lesz szükség, hogy ennek okát megállapítsák. Az eredmények részleteit a Journal of Applied Physiology következő havi számában találhatják meg.
A tanulmány
A résztvevők kifáradásig szobabicikliztek kétféle állapotban: egyszer, mikor szellemileg kifáradtak és egyszer, mikor értelmi képességeiket tesztelték. Különböző napokon végezték el a kísérleteket a laboratóriumban. Minden résztvevő ugyanannyit aludt, ugyanannyit ivott és ugyanazt ette a feladat végrehajtása előtt.
A szellemi kifáradás tesztelése egy 90 perces nehéz feladatsorral kezdődött, mely figyelmet, emlékezetet és gyors reakcióképességet igényelt. Ezután a résztvevők azt jelezték, hogy fáradtak, nincs energiájuk. A kontrollfeladat során 90 perces dokumentumfilmet tekintettek meg és szellemileg nem fáradtak el.
Mindkét gyakorlat során a kutatók többféle fiziológiai jellemzőt jegyeztek fel, mint például az oxigénfelhasználást, a szívritmust, vérnyomást, légzést és a vér tejcukorszintjét. A résztvevők kérdőíveket töltöttek ki a motiváltságukkal és érzékelt erőfeszítéseikkel kapcsolatban. A kutatók pénzjutalmat ajánlottak fel a legjobb eredményekért, hogy a motivációt magas szinten tartsák.
Az eredmények
A résztvevők átlagosan 15 perccel előbb fejezték be a testedzést, ha mentálisan kimerültek. Az érzékelt erőfeszítésnek ugyanazon a szintjén hagyták abba a mozgást akár a fárasztó, akár a kevésbé fárasztó szellemi teszten vettek részt előzetesen. A szellemileg fáradt emberek azonban kezdetkor magasabb érzékelt erőfeszítés-szinten álltak, és hamarabb érkeztek el a végső ponthoz.
A keringési-légzési és izom-erőnléti mérések nem változtak a két kísérlet esetében, mikor bizonyos időpontokban összehasonlították őket. Habár, mivel a nem kifáradt állapotban végzett kísérletek tovább tartottak, ezek végén magasabb volt a szívritmus és a vér tejcukorszintje.
Samuele M. Marcora, Walter Staiano és Victoria Manning a Bangor Egyetemről végezték a kísérletet, melyet az egyetem támogatott anyagilag. A kutatók úgy vélik, az erőfeszítés érzékelése az agyban történik. Marcora elmondta, hogy a csapata kétféle lehetőséget vetett fel: a szellemi kimerültség csökkenti az agy késztetését a folytatásra, vagy pedig hatással van a dopaminra, vagyis arra az agyi vegyülere, mely a motivációban és az erőfeszítésben játszik szerepet. Az értelmi feladatok az agy elülső cinguláris kérgét. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a patkányok, melyeknek ezen agyi területén sérülés keletkezett, nem dolgoztak olyan keményen a jutalomért, mint a nem sérült társaik. Marcora szerint ez lehet az agynak azon területe, ahol az erőfeszítés érzékelése történik.
A tanulmány segíthet jobban megérteni azokat, akik krónikus kimerültségben szenvednek, energiahiányról panaszkodnak. Hasznos lehet a hadsereg számára, ahol a hosszas éberség mentális kimerültséghez vezethet. Végezetül a kutatók úgy vélik, a tanulmány arra is utal, a sportolók is jobban tennék, ha szellemileg kipihent állapotban edzenének.
