A szabad gyököknek nincs közük az öregedéshez. Néhány szervezet tovább él, ha részben gátolják a szabad gyököktől való megszabadulásukat.
Több mint 40 éven át az a nézet dominált, hogy az öregedés az oxidatív stresszhez köthető. A teória azt veszi alapul, hogy amikor a szabad gyökökhöz hasonló molekulák, oxigénionok és peroxidok beépülnek a sejtbe, csökkentik annak regenerálódó-képességét, ezért a sejt öregszik.
Az alternatív antioxidáns terápiák iparága, mint például az E-vitamin és a Q10 koenzim megadózisú kiegészítő virágzásnak indultak az elképzelés nyomán. A klinikai kísérletek azonban nem mutatták ki, hogy ezeknek a kezeléseknek jelentős hatásuk lenne.
A McGill Egyetem kutatói a PLoS Genetics februári számában megkérdőjelezik az egész oxidatív stressz teóriát. Az eredményeik azt mutatják, hogy néhány szervezet még tovább is él, ha részben gátolják a mérgező molekulák kitisztulását. Ezeket a molekulákat reaktív oxigénfajoknak nevezik összefoglaló néven (röviden ROS). Dr. Siegfried Hekimi a McGill biológiai részlegéről elmondta, hogy az oxidatív stressz elméletét csak bizonyos körülmények közt lehet bizonyítani, ami azt jelenti, hogy az oxidatív stressz épp annyira lehet az öregedés eredménye, mint annak az oka.
"Az a baj az elmélettel, hogy tisztán korrelatív adatokon alapul" - magyarázta Hekimi, a McGill zoológiai tanszékének elnöke, Robert Archibald és Catherine Louise Campbell, a fejlődésbiológiai tanszékről. "Igaz, hogy minél idősebbnek tűnik egy szervezet, akár betegség miatt, akár külsőre, vagy bármilyen más jellemző alapján; annál inkább valószínű, hogy oxidatív stresszben szenved. Ez meglehetősen aláássa a teóriát, mert azt emberek azt hiszik, ok-okozati viszonyban vannak."
Hekimi és doktorált munkatársa, Jeremy Van Raamsdonk mutáns fonalférgeket vizsgáltak. Fokozatosan megbénítottak öt gént, mely a szuperoxid dismutase (SOD) nevű fehérjecsoport termeléséért felelős. Ezek méregtelenítik a reaktív oxigénfajokat. Korábbi tanulmányokból úgy tűnt, hogy a csökkent SOD termelés rövidítette a szervezet élettartamát, de Hekimi és Van Raamsdonk nem figyelt meg hasonlót. Inkább épp az ellenkezőjét tapasztalták. Egyik mutáns féreg élettartama sem csökkent a vadon élő társaikhoz képest, bár az oxidatív stressz jól érzékelhetően növekedett. Sőt, az egyik variáns még tovább is élt, a kutatók elmondása szerint.
"A mutáció, mely növeli az élettartamot, befolyásolja a fő SOD-t, melyet az állatok sejtjeinek mitokondriumában találtunk" - mondta Hekimi. "Ez egybevág a korábbi felfedezésekkel, hogy a mitokondrium a kulcsszereplő az öregedés folyamatában. Úgy tűnik, hogy ha roncsoljuk a mitokondriumot, és ezzel csökkentjük az aktivitást, akkor a férgek hosszabb ideig élnek."
A kutatók azonban kihangsúlyozzák, hogy az oxidatív stressz nem tesz jót nekünk. "A ROS kétségtelenül rombolja a testet" - mondta Hekimi. "Az öregedésért azonban nem felelnek."
