495-ből 486-an legalább "ritkán" átélték a következő hét jelenség egyikét az elmúlt évben: legtöbben (93 százalék) a félelem jeleit érezték magukon rémálmot követően; 78 százaléknál (és elsősorban férfiaknál) fordult elő erotikus álomból ébredve szexuális vágyakozás; 72 százalék állította, hogy vidám álmából nevetve, vagy mosolyogva ébredt, és a válaszadók több mint fele ébredt arra, hogy beszél, sír, dühösen, vagy védekezőn viselkedik (például üt, vagy rúg), illetve, hogy integet, vagy mutogat. A nőknél gyakoribb volt a beszéd, a sírás, a félelem és a nevetés, vagy mosolygás, mint a férfiaknál.
Az álmukat átélők magas aránya még a vizsgálatot vezető Dr. Tore Nielsen pszichiáter professzort is meglepte. Nielsen (kanadai Montreali Egyetem) szerint további vizsgálatokkal kellene elkülöníteni a normális álomátélést, a REM fázis alatti viselkedészavartól. A REM fázis az alvás gyors szemmozgásokkal kísért szakasza, melyet kóros esetben sérülést, vagy az alvás megszakadását okozó mozgások zavarhatnak meg. Normális esetben legfejebb évente egyszer-kétszer előfordul, hogy egy rémálmot követően megmozdul a karunk, vagy a lábunk. A betegeknél azonban havonta többször előforduló intenzív mozgásról van szó, ismételt csapkodással, vagy rugdosással, mely az álom közepén jelentkezik, és nehéz belőle felébredni, magyarázta Nielsen.
Összesen 1140 elsőéves pszichológus hallgató (körülbelül kétharmaduk nő) jelentkezett önként a kutatásban való részvételre. Az egyetemisták számos a személyiségre és az alvásra vonatkozó kérdőívet töltöttek ki. Hogy megállapítsák, mely kérdésekkel lehet legmegfelelőbben felmérni az alvás átélését, három csoportba osztották a résztvevőket. Az első csoport tagjai (átlagéletkor 19,9 év) általános, az alvás átélésére vonatkozó kérdésekre válaszoltak. A második csoport tagjai (átlagéletkor 20,1 év) ugyanazokat a kérdéseket kapták példákkal, végül a harmadik csoport (átlagéletkor 19,1 év) specifikus viselkedés altípusokat leíró kérdéseket kapott. Az alvásátélés gyakorisága a kérdések specifikusabbá válásával nőtt: az első csoportban 36 százaléknak, a másodikban 77 százaléknak, míg a harmadikban 98 százaléknak bizonyult.
A vizsgálat készítői elkülönítették az álomhoz kapcsolódó beszédet az alvás közbeni beszédtől (melyhez nem sikerült álmot felidézni), csakúgy, mint az alváshoz kapcsolódó mozgást az alvajárástól (ahol a mozgáshoz, vagy járkáláshoz nem sikerült később álmot rendelni). A válaszadók 61 százaléka beszélt álmában, és 41 százaléka járkált álmában legalább néhányszor az elmúlt évben, anélkül, hogy álmodott volna közben. A kutatók szerint a személyiségtől is függ, hogy az egyén mennyire hajlamos álmait még ébredéskor is átélni.
Forrás: Medipress hírszolgálat
