Az egyik legnagyobb csodálkozást (egyben megrökönyödést) kiváltó mutatványos a háromlábú, háromkezű, vagy kétfejű ember volt. Ennek az elváltozásnak a hátterében egy rendkívül ritka fejlődési rendellenesség, a parazita ikertestvér áll. A parazita ikertestvért aszimmetrikus sziámi ikertestvérnek is nevezik, és kialakulásáról a mai napig rendkívül keveset tudnak a szakemberek, de az elváltozás oka, hogy egy egypetéjű ikerembrió kezd fejlődni a várandósság elején, ám a sejtek nem válnak szét teljesen, hanem egy embrióként fejlődnek tovább. Az egyik embrió domináns marad, és a másik „kárára” növekszik, és a valódi sziámi ikrekkel szemben a nem domináns embrió fejlődése, növekedése megakad, és egy felesleges, önmagában életképtelen „szövetcsomóként” csatlakozik az ikertestvéréhez. A domináns testvér általában teljesen egészséges.
Ezeknek a parazitáknak nincs sem agya, sem pedig szíve, így a keringése, fejlődése teljes mértékben a domináns testvértől függ. A dypigusnak nevezett parazita ikertestvérnél csak az alsó végtagok, illetve a medence „duplázódnak” meg, ilyenkor három, sőt négy lába is lehet valakinek. Az alsó végtagok mellett sokszor a külső és belső nemi szervekből is kettő van, és ez általában nem akadályozza meg az illetőt abban, hogy családot alapítson (az egyik négy lábú nő például öt gyereket szült, és mindkét méhe, illetve hüvelye működőképes volt; egy háromlábú férfi pedig négy gyereket nemzett a feleségének).
Szintén nagyon változatos, hogy a parazita szervek, végtagok képesek-e működni: az egyik leghíresebb mutatványosról, Francesco Lentiniről például feljegyezték, hogy harmadik lába nemcsak nem akadályozta a mozgásban, de ugrókötelezni, kerékpározni, korcsolyázni is megtanult, az egyik „trükkje” pedig az volt, hogy a harmadik lábával képes volt messzire rúgni egy labdát.
Ezek az elváltozások rendkívül ritkák, az orvostörténelemben alig néhány tíz feljegyzés született róluk (annak ellenére, hogy nagy érdeklődés övezte őket, és már a 15. században írtak hasonló esetekről). A legtöbb esetben a parazita ikertestvérrel született kisbabák esélyei jók, de esetenként a parazita szervezetének „fenntartása” túlságosan nagy terhet ró a domináns testvér szívére, ez pedig súlyos következményekkel, például szívelégtelenséggel járhat.
Sokszor műtét segítségével el is lehet távolítani a felesleges, parazita testvért. Természetesen, a műtét sikeressége az elváltozás jellegétől függ, előfordulhat például, hogy a parazita eltávolítása túl nagy vérveszteséggel járna, vagy megsértené a gerincvelőt, így túl nagy rizikója lenne a bénulásnak. Feljegyeztek olyan esetet is, mikor a domináns testvér ragaszkodott annyira a parazita ikertestvéréhez, hogy egyszerűen nem volt hajlandó alávetni magát a műtétnek.
