A világrajövetel után két órával elhunyt a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján súlyos, az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenességekkel született sziámi koraszülött ikerpár - adta hírül szerda délután az egyetemi klinika. A közlemény szerint az édesanyát egy vidéki kórházból szállították a terhesség 28. hetében a legmagasabb progresszivitási szintű, azaz a legsúlyosabb eseteket is ellátó fővárosi intézménybe. A klinikán - az ilyenkor szükséges vizsgálatokat követően - a terhesség 29. hetében császármetszéssel segítették világra a gyermekeket, akik mindössze két órát éltek.
A sziámi ikerlányok 30 hétre, kétkilós súllyal születtek, és a szíveiknél voltak összenőve, amelyek közös burokban vertek. Ez utóbbi kritikus információnak számított, ugyanis a létfontosságú szerveiknél összenőtt ikerpárokat szinte lehetetlen szétválasztani és megmenteni. Sajtóértesülések szerint ugyanakkor nem történt orvosi mulasztás, vagyis nem az történt, hogy nem vették észre időben, hogy bizonyos szerveiknél összenőttek.
Miért lesznek a testvérek sziámi ikrek?
Sziámi ikrek csak nagyon ritkán jönnek a világra, nagyjából 200 ezer szülésenként egy ilyen esetet dokumentálnak. Dr. Czeizel Endre genetikus dél-amerikai barlangrajzokra hivatkozva azt állította, hogy összenőtt ikrek már az első emberek idején is születtek, a tudomány azonban csak évezredekkel később tárta fel a fejlődési rendellenesség okait.
Két típusa ismert az ikerterhességnek . Gyakoribb formája a kétpetéjűség, amikor az anyai szervezetben egyidejűleg több pete érik, majd termékenyül meg. Ahány pete megtermékenyült, annyi iker kezdhet fejlődni. Az utódok ilyenkor azonos anyaméhben, de egymástól elszeparáltan fejlődnek, a génállományuk sem teljesen azonos, csupán annyi választja el őket a hagyományos testvérektől, hogy ők egyszerre jönnek világra.
Egypetéjűségről akkor beszélhetünk, ha csupán egyetlen petesejt termékenyül meg, majd az osztódni kezd, így kettő vagy akár több embrió kezdhet fejlődni. Az egypetéjű ikrek génállománya tökéletesen megegyezik, ezért is hasonlítanak külsejükben is egymásra. Ha a szétválás a hetedik nap előtt megtörténik, akkor a méhbe rendesen sikerül beágyazódniuk, így két magzatburok és két méhlepény fejlődik. A hetedik nap után azonban már csak egyetlen méhlepény lesz, később pedig egyetlen magzatburok. Hogyha a szétválás nem történik meg körülbelül a 15-18. napig, az utódok összenőve születhetnek meg.
Veszélyes műtéttel választhatóak szét
A legtöbb esetben a létfontosságú szerveiknél nőnek össze az ikrek, ilyenkor pedig többnyire életképtelenek, szétválasztásuk pedig rendkívül veszélyes. A statisztikák alapján több, elsősorban az ujjakat és a végtagokat érintő rendellenesség is sújtja őket, szellemi képességeiket azonban rendszerint nem érinti az összenövés. Az egyik leghíresebb sziámi ikerpárt, a Thaiföldön (melyet akkor még Sziámnak neveztek, így miattuk terjedt el az összenőtt ikerpárokra a sziámi kifejezés) született Eng és Chang Bunkert kifejezetten intelligensnek tartották, remekül tudtak például sakkozni.
Kutatások ugyanakkor azt igazolták, hogy az egypetéjű ikreknek az átlagosnál valamivel alacsonyabb az értelmi szintjük. Ennek a fő oka, hogy nagyobb arányban jönnek világra koraszülöttként, emiatt pedig nagyobb a kockázat az intellektualitást is befolyásoló, különféle szülési sérülésekre. A kockázatok már egy hagyományos ikerterhesség esetén is megnőnek, az emberi anyaméh ugyanis egyszerre csak egy magzat kihordására lett "kitalálva".
Bár a szívüknél összenőtt ikrek szétválasztása a modern orvostudomány számára is óriási kihívás, előfordult már sikeres beavatkozás. Tavaly júniusban egy orvostörténeti jelentőségű műtét keretein belül sikerült már szétválasztani egy hasonló módon összenőtt ikerpárt. A floridai egyetem gyermekkórházában Dr. Mark Bleiweis végezte el a beavatkozást, az általa kezelt ikerlányok közös májjal és szívvel is rendelkeztek, szétválasztásukkor ez utóbbi minősült kritikus pontnak. Az ikrek a felső szívkamrában osztoztak meg, amelyen keresztül a vér a szívbe áramlik, ilyen esetben pedig a szétválasztás rendkívül veszélyes. Külön erre a beavatkozásra készített, 3D-nyomtatású szívvel készült fel az orvoscsapat a beavatkozásra, a közel nyolcórás műtét végén pedig mindkét magzatot sikerült megmenteni.
