A bazaltlávaüvegen az élet első genetikai alapanyaga, a DNS-hez hasonló ribonukleinsav (RNS) képződik – állapította meg új tanulmányában egy nemzetközi kutatócsoport, amelyben az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) egyik kutatóprofesszora is részt vett. Az Alkalmazott Molekuláris Evolúció Alapítvány (FfAME) molekuláris biológusa, Elisa Biondi által vezetett kutatás során kimutatták, hogy hosszú, 100-200 nukleotid hosszúságú RNS-molekulák keletkeznek, amikor a nukleozid-trifosztfátok átszűrődnek a bazaltüvegen. Ebből az üvegből bőséges mennyiség volt jelen a Földön 4,35 milliárd évvel ezelőtt.
A meteoritok kulcsszerepet játszottak
„A Hold kialakulása utáni néhány százmillió évben a gyakori becsapódások, amelyek a fiatal bolygón bőséges vulkáni tevékenységgel párosultak, bazaltláva, vagyis a bazaltüveg alapanyagának létrejöttét eredményezték. A becsapódások hozzájárultak ahhoz, hogy a szárazföldek olyan víztartó rétegeket őrizzenek meg, amelyekben RNS képződhetett” – magyarázta Stephen Mojzsis, az ELKH CSFK földtudományi kutatóprofesszora, aki egyben a tanulmány egyik társszerzője is.
A becsapódások nikkelt is szállítottak, amelyről a kutatócsoport tavaly kimutatta, hogy nukleozid-trifoszfátokat képez a lávaüvegben is megtalálható nukleozidokból és aktivált foszfátokból. A borát-ásványok (mint például a bórax) szintén bazaltból segítették a trifoszfátok képződését. A borát a ribóz, vagyis az RNS „R” tagjának képződését is elősegíti, mégpedig olyan egyszerű szénhidrátokból kiindulva, amelyek a korai Föld légkörében már jelen kellett, hogy legyenek. Esőként hulltak a légkörből a felszínre, és vulkáni kén-dioxid által stabilizált szerves ásványokat szállítottak magukkal.
A becsapódó meteoritok kulcsfontosságúak voltak az egyszerű szerves molekuláktól az első RNS-ig vezető út során. A becsapódó objektumok vas-nikkel magja oly módon változtatta meg a légkört, hogy az alkalmassá vált RNS-bázisok létrejöttére. Ezek szekvenciái genetikai információt tároltak. Steven A. Benner, a FfAME kutatója szerint egy fontos kérdés azonban még nem tisztázott. Még mindig nem tudják ugyanis, hogy az összes RNS építőelem hogyan vett fel azonos általános alakot.
Most a Marson a kutatók szeme
A vizsgálat eredményei mindenesetre áttörést jelenthetnek a marsi élet utáni kutatásban is. A tudósok szerint ugyanis ebben a korban a Marson is jelen voltak ugyanazok az ásványok, üvegek és a becsapódások is. A Mars azonban nem szenvedte el azokat a kontinenssodródásokat és lemeztektonikai eseményeket, amelyek minden 4 milliárd évnél idősebb kőzetet betemettek a Földön. Így ezek a releváns kőzetek ma a Mars felszínén találhatók. A közelmúltban minden kőzetet megtaláltak a Marson, beleértve a borátot is. „Ha az élet ezen az egyszerű módon alakult ki a Földön, akkor ez megtörténhetett a Marson is” – magyarázta A. Benner. „Így még fontosabbá vált, hogy amint lehet, életet keressünk a Marson” – emelte ki.
