A tanulmány felveti, hogy a csecsemők már a méhben felszedik első nyelvük elemeit, jóval az első gügyögéseket megelőzően.
"A drámai megállapítás szerint az újszülöttek nemcsak különböző sírási dallamokat tudnak létrehozni, de ezek a dallamok jellemzőek arra a nyelvre, amit magzati létük során hallotta, a terhesség utolsó harmada alatt" - mondja Kathleen Wermke, a német Würzburg Egyetem munkatársa. - "A dogmatikus felfogással szemben ezek az adatok hangsúlyozzák a csecsemősírás fontosságát a nyelvfejlődés során."
Korábbi tanulmányok leírták, hogy az emberi magzatok a terhesség utolsó harmadában képesek memorizálni a külvilág hangjait, beleértve a zenét és a nyelvet. Az újszülöttek anyjuk hangját preferálják, és emocionális kifejeződésük magán hordozza az anyanyelvre jellemző intonáció elemeit. A korábbi nézet szerint bár a magzatot a születés előtt érik ingerek, a körülvevő nyelv csak jóval a születést követően befolyásolja a hangképzést. Ez az elmélet most megdőlt.
Wermke csoportja 60 egészséges 3-5 napos újszülött hangját rögzítette és analizálta, melyből 30 francia, 30 pedig német család gyermekeként született. Az elemzés alapvető különbségeket fedett fel az újszülöttek sírási dallamát illetően.
A francia újszülöttek emelkedő jelleggel sírtak, míg a német újszülötteknél a sírási dallam mélyülő volt. Ezek a jelek Wermke szerint jól jellemzik a két nyelv közti különbséget.
"A dallamképet a tüdő és a gége befolyásolja, és nem függ az ízületek érettségi fokától. Az újszülöttek valószínűleg anyjuk viselkedését imitálják, hogy minél jobban felkeltsék magukra a figyelmet. Mivel a dallamkép az egyetlen nyelvi jelleg, amit képesek utánozni, ez megmagyarázhatja, miért találtuk ezt a jelenséget az élet ilyen korai szakaszában" - írják.
Forrás: Medipress hírszolgálat
