Amikor a kutatók az önkénteseknek fény-, illetve hanghatásokat mutattak (egyszerre, illetve időbeli eltéréssel), azt tapasztalták, hogy a fiatalok és az idősebb felnőttek egyaránt képesek voltak megmondani, ha a két különböző hatás egyszerre történt. Amikor azonban az egymással nem szinkronban lévő ingerekről kellett megmondaniuk, hogy melyikük történt hamarabb, ott az idősebbek sokkal rosszabb eredményeket produkáltak.
A tanulmány szerzője, Michael Barnett-Cowan kineziológiaprofesszor szerint agyunknak a mindennapokban gyorsan kell különböző forrásokból származó információkat összefésülnie. Az idősebbek ezt sokkal nehezebben teszik, ami nemcsak a vezetést nehezíti meg számukra, hanem azt is, hogy mások beszélgetését kövessék, vagy akár hogy egyensúlyukat megtartsák.
Egy másik teszt során a kutatók azt mutatták az önkénteseknek, hogy két fény egymás felé halad. Ezek ugyan elhaladtak egymás mellett, de amikor egymás érintve egy hanghatás is hallatszott, úgy tűnt, mintha a fények lepattannának egymásról. A tesztben az idősebbek ezt a “lepattanást” jóval a hang elhangzása előtt vagy azután érzékelték csak – mindez pedig azt jelzi, hogy az idősek nem a megfelelő érzékszervi információkat kombinálják.
Ez az első olyan teszt, amelyben többféleképpen vizsgálták, hogy a fiatalok és az idősebbek miként kombinálják aZ érzékszerveik felé érkező ingereket. A kutatások fényében a szakértők remélik: ha idősebb életkorban sikerül az agyi folyamatokat jobban összehangolni, az időseknek kevesebb problémával kell majd megküzdeniük. Mindehhez pedig akár agyi stimulációt vagy videojátékokat is lehetne használni.
Forrás: Science Daily
