Bár egyelőre nem tudni, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb, azaz, az agy mérete változott az antiszociális viselkedés (pontosabban az ahhoz társítható egyéb tevékenységek, mint például a kábítószer-fogyasztás ) miatt, vagy épp fordítva: azért vált valaki tartósan antiszociálissá, mert ilyen aggyal született. Ezt a kérdést ugyan nem sikerült megoldania a Lancet Psychiatry című folyóiratban most publikált tanulmány szerzőinek, ám ők voltak az elsők, akik kiterjedt kutatást végeztek a témában, és kézzel fogható bizonyítékokat találtak az antiszociális viselkedés és az agy mérete közötti összefüggésre.
Nem minden antiszociális egyforma
No, de tisztázzuk ki is tekinthető antiszociálisnak, hiszen sokan keverik ezt a fogalmat a maguknak való introvertált személyiséggel . A kutatás szerzői szerint azok számítanak annak, akik általánosan antiszociálisnak tartott viselkedést produkálnak, mint például a lopás, az agresszió és erőszak, a megfélemlítés, a hazugság, esetleg a munkahelyi vagy az iskolai felelősségek ismételt elmulasztása. Megkülönböztetnek azonban vizsgálatukban hosszan, egész életen át tartó antiszociális viselkedést, valamint epizodikus, jellemzően a serdülőkor idejére korlátozott antiszociális periódust.
Az agyuk akadályozhatja őket
"Eredményeink alátámasztják azt a korábbi feltételezést, miszerint az egész életen át tartó antiszociális viselkedésű emberek agyszerkezete eltérő az átlaghoz képest, és ez akadályozhatja őket, vagy legalábbis megnehezítheti számukra a szükséges szociális készségek elsajátítását, fejlesztését. Ők egész életükben sokkal több támogatást igényelnek" - mondta a vezetőszerző, Dr. Christina Carlisi, a University College London munkatársa. Hangsúlyozta: "Azoknál, akik csak serdülőkorban mutattak antiszociális viselkedést, vélhetően a felnőtté válással járó társadalmi beilleszkedés évei okoztak kihívásokat, agyuk azonban nem mutatott eltérést. Felnőttkorukban ezek az emberek képesek voltak alkalmazkodni és beilleszkedni."
360 ponton vizsgálták az agykérget
A kutatás során 672 résztvevő agyáról készítettek MR-felvételt . Az egységesen 45 éves emberek között voltak az említett két csoportba tartozók, azaz 80 ember (12 százalék), aki egész életében antiszociális volt és 151 fő (23 százalék), aki serdülőként viselkedett csak antiszociálisan. A többi 441 részvevőnél (66 százalék) korábban soha nem tapasztaltak időszakosan vagy tartósan antiszociális viselkedést a körülöttük élők. Ahhoz, hogy ezeket megfelelően felmérjék, nemcsak a vizsgált alanyok környezetét (szülőket, tanárokat, gondozókat) kérdezték ki, hogyan viselkedtek ezek az emberek 7 és 26 éves koruk között, de a résztvevők magatartásproblémáiról szóló saját önértékeléseiket is figyelembe vették.
Az agy szkennelése során az elemzők meghatározták és összehasonlították a vizsgált csoportok tagjainál az átlagos agykéregvastagságot és -felületet (ez az agy szürkeállományának méretére is utal). Ezeket a különbségeket az agykéreg (cortex) 360 különböző részén mérték.
Mindezek alapján arra jutottak, hogy az egész életükben antiszociálisan viselkedők átlagosan kisebb agykéregfelülettel és -vastagsággal rendelkeztek, mint azok, akik nem mutattak tartós antiszociális viselkedést. Még részletesebben: a vizsgált 360 régióból náluk 282-ben volt kisebb az adott terület, és 11-ben volt vékonyabb az agykéreg. Ráadásul ezekről a részekről korábbi kutatások bizonyították, hogy közük van az antiszociális viselkedés kialakulásához az érzelemszabályozás , a motiváció vagy épp a célok elérésére irányuló képesség zavarai által.
Jó hír viszont, hogy azoknál, akik csak serdülőként mutattak antiszociális viselkedést, nem találtak jelentős eltérést az agyszerkezetben.
A kutatás hatása a fiatalkorú elkövetőkre
A tanulmány szerzői szerint megállapításaik az első olyan igazán megalapozott bizonyítékok, melyek arra utalnak, hogy az egész életükben antiszociálisan viselkedő embereknél alapvető neuropszichológiai különbségek vannak az átlaghoz képest. Ezen megállapításoknak továbbá hatásuk lehet arra is, ahogyan a jövőben a fiatalkorú elkövetőket kezeljük.
Azoknál a serdülőknél, akiknél az antiszociális viselkedés már gyermekkorban elkezdődött, gyakran diagnosztizálnak viselkedési rendellenességet, ami egyben annak megnövekedett kockázatát is előrevetíti, hogy az érintett később a bűn útjára lép, valamint fizikai és mentális egészségügyi problémákkal fog küzdeni.
"A fiatalkorú elkövetőkkel szemben gyakran változik a politika hozzáállása attól függően, hogy milyen büntetőintézkedések vagy épp reformok lépnek életbe. Bár eredményeink alátámasztják, hogy a különböző bűncselekmények elkövetőit különböző megközelítéssel kell kezelni, ám mindezek ellenére szeretnénk arra figyelmeztetni, hogy agyi képalkotást nem lehet ehhez alapul venni, mivel az egyén szintjén nincsenek olyan jelentős agyi eltérések, amikre biztosan támaszkodhatunk. Ehelyett fel kell tárni, az egyén fejlődése hogyan válhat súlyos bűncselekmények ismételt elkövetésének mozgatórugójává, figyelembe véve, hogy ez nem általánosítható minden fiatalkorú elkövetőre" - minderről a tanulmány társszerzője, Terrie Moffitt, az egyesült államokbeli Duke University munkatársa beszélt.
Nem világos az ok-okozati összefüggés
A kutatás harmadik társszerzője, Essi Viding, a University College London professzora a tanulmányuk egy másik korlátjára figyelmeztet: "Nem világos, hogy ezek az agyi különbségek örököltek-e, s azok miatt alakult ki az antiszociális viselkedés, vagy pedig ellenkezőleg, az egyén életére jellemző kockázati tényezők (mint a kábítószer-használat, az alacsony IQ vagy a mentálhigiénés problémák) eredményeképp alakultak ki az eltérések az agykéregben".
A tudósok szorgalmazzák további, hosszú távú és egyéb tényezőket (gének, viselkedés, környezet) is részletesen figyelembe vevő vizsgálatok elvégzését, hogy még inkább megérthessük, miért alakul ki valakinél tartósan antiszociális viselkedés.
A tanulmány 2020. február 17-én jelent meg a Lancet Psychiatry folyóiratban.
Forrás: Eurekalert
