A szakmai és a személyes szenvedés mellett a kiégés kezelés hiányában a testi és lelki betegségek megnövekedett kockázatának is kiteszi az érintetteket. Ez pedig jelentős, mivel a kiégés, a klinikai depresszió és a munkahelyi szorongás az észak-amerikai és az európai népesség legalább 10 százalékát érinti.
"Feltételeztük, hogy a krónikus stressztől és a kiégés enyhe tüneteitől szenvedő egészséges dolgozók rosszabb fiziológiai funkciókkal és alacsonyabb kortizolszinttel rendelkeznek - ez a profil illik a kiégésre" - számolt be Juster. A kortizol stresszhormon, amely szervezetünk stresszre adott válaszában, illetve testünk napi ritmusában játszik szerepet. A kortizol szintje gyakran magas a depresszióban szenvedő emberekben, a kiégéstől szenvedőkben azonban többnyire alacsony. A túl sok kortizol ugyanolyan rossz lehet, mint a túl kevés, amikor a mentális és fizikai egészségi állapotról egyaránt szó van.
A krónikus stressz és a kiegyensúlyozatlan kortizolszint egyfajta dominóhatást válthat ki az összefüggő biológiai rendszerekben. Az allosztatikus teher kifejezés azokat a fiziológiai problémákat jelenti, amelyek ezekben a különböző rendszerekben kialakulnak a cukorbetegséggel, a szív-érrendszeri betegségekkel és az immunbetegségekkel kapcsolatban. Az olyan tényezők, mint az inzulinszint, a vércukorszint, a koleszterin, a vérnyomás és a gyulladás megfigyelésével egy allosztatikus indexet lehet megadni, melynek segítségével még az előtt ki lehet mutatni a panaszokat, hogy megjelennének.
A kiégéstől szenvedő embereket általában antidepresszánsokkal kezelik, amelyek a kortizolszintet csökkentik. Amennyiben a kortizol már amúgy is alacsonyabb a kívánt szintnél, ez a fajta kezelési módszer hibás lehet. A Psychoneuroendocrinology szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerzői arról számolnak be, hogy az allosztatikus teher index rálátást enged a kutatóknak arra, hogyan hat a krónikus stressz az emberekre. Ha a további, hosszú távú kutatások is megerősítik az alacsony kortizolszint ilyen jellegű szerepét, egy lépéssel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy a rászoruló dolgozókban még bekövetkezése előtt ki lehessen mutatni a kiégést.
