A testünk vázát alkotó csontok száma felnőttkorunkig többször is változik. Egy újszülöttnek körülbelül 270 csontja van, és ez a szám még nő is az első években - csupán serdülőkortól kezd visszaesni, ahogy bizonyos csontok egybeolvadnak. Felnőttkorra ez a folyamat megáll, ekkorra egy egészséges ember testét körülbelül 206 darab csont alkotja.
Volt azonban egy csontja a férfiaknak, amely az evolúciós folyamatoknak köszönhetően lassan leépült, mára pedig teljesen eltűnt. Ez a péniszcsont - más néven baculum -, és az állatvilág néhány képviselőjében még megtalálható, mégpedig egészen változatos méretben. A majmoknál egy ujjnyi hosszúságú, míg egy rozmárnál két láb (több mint 60 centiméter) hosszú is lehet. Kutatók most arra próbáltak magyarázatot találni, hogy miért ilyen változatos ennek a csontnak az előfordulása, és hogyan tűnhetett el teljesen az emberből?
Hosszú szex, hosszú péniszcsont
A péniszcsont több mint 95 millió évvel ezelőtt jelent meg először az emlősöknél, az első emberszabásúakban pedig körülbelül 50 millió éve. Az ezt követő évmilliók során a baculum egyes állatokban nagyobbá vált, míg másokban éppen hogy összement. Ezek a változások pedig nem feltétlenül maradtak arányosak az állat méreteivel: jó példa erre a Dél-Ázsiában őshonos medvemakákó, amely ugyan alig nyom 10 kilót, mégis igen méretes, 5 centis péniszcsonttal büszkélkedhet. Ezzel szemben a nála alig nagyobb örvös mangábénak ötödakkora, alig egy centis baculumja van csupán.
A londoni egyetem kutatója, Kit Opie szerint a pénisz csontja azoknál az emlősöknél hosszabb, amelyeknél a szexuális együttlét is több időt vesz igénybe - körülbelül három percnél többet. Ez ugyanis megkönnyítette a behatolást és a megtermékenyítést, egyben segített távol tartani a többi hímet a nősténytől, fizikailag hozzáférhetetlenné téve a közösülést.
A nőstény csimpánzok minden hímmel párosodnak
Az emberekhez hasonlóan a csimpánzoknál is jelentősen visszafejlődött a péniszcsont, már alig egy körömnyi. A fenti elmélet esetükben is beigazolódik, ugyanis az aktus esetükben igen rövid, alig hét másodperces. A nőstény ráadásul a környezetében lévő összes hímmel párosodik ilyenkor, mégpedig az utód érdekében. Mivel ugyanis a hímek nem tudják beazonosítani, hogy pontosan kitől származnak az utódok, nem is bántják őket.
Viszont az ember éppen a monogámia miatt veszítette el a péniszcsontját, legalábbis a londoni egyetem kutatóinak elmélete szerint. A párokra épülő reproduktív stratégia nagyjából a Homo Erectus időszakában, 1,9 millió évvel ezelőtt terjedt el. Innentől kezdve ugyanis a férfinak nem kell sok időt eltöltenie az aktussal, hiszen nem áll fenn a veszélye, hogy a nővel más is párosodik. Ha azonban ez az elmélet helytálló, az egyben azt is jelenti, hogy az evolúció három percnél kevesebb időre "igazította" az emberek közötti szexuális aktust, hiszen efölött már a péniszcsont is szükségessé válna.
Forrás: The Guardian
