"Kész az ebéd, irány kezet mosni!"
A hívó szóra apraja nagyja versenyt futva szaladnak be a lakásba és célba veszik a fürdőszobát. Már a legkisebb is tudja, hogy "anya addig nem enged az asztalhoz, amíg nem mostam meg a kezem".
Csendben odaosonok a fürdő ajtajához és bekukkantok. Apa éppen rendre utasítja a gyereksereget, csak ezt hallom: "Hahó, ez így nem lesz jó, tiszta kosz maradt a kezed". Majd utána jó tanár módjára elmondja, hogy szép sorban egymás után fogunk kezet mosni. A nagyfiam kezdi a sort, aki 13 éves és láthatóan zavarban van, hogy a két óvodás lánytestvére a mosdókagyló szélére csimpaszkodva figyeli, hogyan is kell helyesen kezet mosni.
A lányok meglepően csendben hallgatják a bátyjuk oktató szavait, aki igazi apajelöltként most már büszkén meséli a történetet, miközben a tenyerébe nyom egy adag Baba folyékony szappant.
"Amikor én akkora voltam mint ti, akkor nekem anya mutatta meg, hogyan kell helyesen kezet mosni. Nem elég, ha csak vízzel lelocsolom a kezem, mert a sok bacit a sima víz nem mossa le, hanem szappant használva mindenhol alaposan megmosom a kezem. Először a tenyeremmel kezdem, utána az ujjak közét mosom meg, mert onnan nehezebben jön le a kosz. Végül a kézfejet mosom meg és utána leöblítem vízzel a kezem". Nagyfiam büszkén fejezi be a "kézmosó leckét" és élvezi, hogy a lányok tanítómestere lehet ebben a fontos tevékenységben. A lányok pedig egymás után mutatják be mit tanultak bátyjuktól.
Távolodva a fürdőszobától még hallom a kérdéseket: "így jó lesz? ugye jól csinálom? Nem akarom, hogy a bacik ott maradjanak a kezemen...".
Mosolyogva lépek be újra a konyhába és egymás után követnek a többiek is. Finom illatú, tiszta kézzel ülünk le az asztalhoz mindannyian és állunk neki a vasárnapi családi ebédnek.
