Néhány hónap múlva egyikük felszed öt kilót, másikuk pedig szexuális kalandorrá válik. Harmadik társuk viszont nemcsak egészséges testsúlyát őrzi meg, hanem szorgalmasan tanul a könyvtárban a vizsgákra.Mivel magyarázhatók ezek a különbségek?
A Dartmouth Főiskola legújabb kutatása szerint arról lehet szó, hogy az agyunk jutalomközpontja eltérő módon reagál az élelmiszerekkel és a szexualitással kapcsolatos jelzésekre. A kutatók azt állítják, hogy a nucleus accumbens, a jutalomközpont fő agyi területének hiperaktivitása egyes emberekben (jelen esetben egy csoport elsőéves hallgató körében) előre jelezte a táplálkozási és a szexuális viselkedést. E szerint a nemet mondás képessége nem egyszerűen akaraterő kérdése, hanem az agy idegi hálózatával áll összefüggésbe.
A múlt heti számában publikált tanulmány során az alanyoknak élelmiszereket, erotikát, tájképeket és embereket ábrázoló képeket mutattak, és közben fMR-vizsgálattal mérték, hogyan reagál az alanyok accumbense az egyes ingerekre.
A 48 résztvevő nő semmit sem tudott a vizsgálat céljáról. Hat hónappal később a nők visszatértek a laborba, ahol megmérték a testsúlyukat, és kitöltöttek egy kérdőívet.
Azok, akiknek accumbense különösen erőteljesen reagált az élelmiszerek képeire, meghíztak, akik pedig a szexuális jelzésekre reagáltak erőteljesen, nagyobb valószínűséggel létesítettek nemi kapcsolatot, és számoltak be erősebb nemi vágyról. Érdekes módon ezek az "étvágyak" nem kerültek átfedésbe. Azok a nők, akik hiperaktív választ adtak a szexre, nem adtak hiperaktív reakciót az élelmiszerre, és fordítva.
A kutatást vezető Kathryn Demos pszichiáter professzor úgy véli, a legnagyobb kérdés az, vajon így születtünk, vagy szerezzük a bizonyos jutalmak iránt érzett erősebb sóvárgást. Mivel a különböző nőket más-más dolgok kísértették, agyuk idegi hálózata valószínűleg tapasztalat és némi genetikai komponens révén fejlődött ki.
Demos szerint szerencsére bizonyos mértékben lehet ellensúlyozni a hatást azzal, hogy például valahányszor megkívánunk egy sajtburgert, helyette inkább elmegyünk egyet kocogni. Az azonban az eredmények tükrében egyértelműnek tűnik, hogy naiv feltételezés, hogy mindenki egyformán képes az önkontrollra. A szakértő szerint a jutalmazás rendkívül erőteljes rendszer.
