A Journal of Neuroscience című tudományos lapban megjelent kutatás szerzői szerint a tudósok korábban úgy gondolták, hogy egy bonyolultabb feladat megoldásához az agy azon területei szükségesek, amelyek a „külső”, célközpontú gondolkodásért felelősek, míg a „belső” folyamatokért (így az álmodozásért) felelős területek kikapcsolnak, aktivitásuk csökken, hogy ne zavarják a problémamegoldást.
„Az eddig elterjed nézet szerint az agyi alaphálózat, amely a szabadon kószáló gondolkodásért is felelős, a bonyolult feladatok során háttérbe szorul” – mondta a kutatás vezetője, Nathan Sperng idegtudós. „A mi kutatásunk az első, amely pont ennek az ellenkezőjét bizonyította. Az alaphálózat bevonása a problémamegoldásba növeli a teljesítményt.”
Ha azonban az álmodozás, elbambulás a korábbi tapasztalatok összegyűjtésére vonatkozik, az inkább javíthatja, mint ronthatja a teljesítményt. Vagyis, a hosszú távú memória munkába fogása a rövid távú memóriát igénybe vevő feladatok megoldásának sikerességét is növeli. Ezt egy olyan kutatás során sikerült bizonyítani, melyben az önkénteseknek híres és ismeretlen emberek képét mutatták meg, majd egy memóriagyakorlat során fel kellett idézniük, hogy a kísérlet előző részében látták-e már ezeket az arcokat. A híres emberek képeinél jóval sikeresebbek voltak a párosítások, hiszen ezeket jól ismerjük.
"A problémamegoldás és a céljaink elérése olyan információk feldolgozását is magában foglalja, melyekkel kapcsolatban rengeteg személyes tapasztalatunk van. A kutatásunk azt sugallja, hogy az agyunkban folyamatos a párbeszéd a különböző területek között, így az egyeztetés az elérendő cél és a korábbi tapasztalatokon alapuló, belső személyes jelentés elemzése között" - mondta Spreng.
