Amiatt ugyanis, hogy kevésbé vagyunk természetes napfényben és egyre többet használjuk a lámpákat, egyre jobban eltérünk természetes élet- és alvásciklusunktól. A Current Biology szaklapban publikált anyag szerint belső biológiai óránk automatikusan ráhangolódik a nyári fény-sötétség ciklusra (amely Coloradoban, a kutatás helyszínén például 14 óra 40 perc fény - 9 óra 20 perc sötétség eloszlást jelent).
A két hétig tartó kísérletben hat férfi és két nő vett részt, akiknek átlagéletkora 30,3 év volt. Az első héten a résztvevők megszokott élettempójukat élték, a másodikban azonban túrázni küldték őket, ahol csak természetes fény, illetve tábortűz világította meg őket: mesterséges fényforrások nem érhették őket, így mobiljaikat, tabletjeiket és laptopjaikat sem vihették magukkal. Alvásidejüket és -hosszukat rögzítették mindkét héten.
A tanulmány szerint belső biológiai óránk szerint az este a napnyugtával kezdődik és a napkeltével végződik. A második hét végén a résztvevők két órával korábban tudtak kelni és melatonintermelésük jó 50 perccel ébredés előtt indult meg, ami összességében azt jelentette, hogy a helyreállt alvásidő következtében könnyebben tudtak felébredni. Ehhez az is hozzájárulhat, hogy a második héten a résztvevőket mintegy négyszer több fény érte, mint az első héten. Ez egybevág olyan alvászavaros páciensek beszámolóival is, akik korábban azt állították: csak akkor tudtak korán elaludni és korán is ébredni, amikor nyáron kirándulni mentek valahova.
A kutatás azt is sugallja, hogy a fényviszonyok kontrollálásával - például az esti fényviszonyok csökkentésével, illetve a rövidebb, kék és zöld hullámhosszok kiszűrésével, valamint a nappali fényviszonyok erősítésével - könnyíteni lehetne az eltolódott alvásciklusok okozta problémákon.
