Paul Fuchs, az Orvosbiológiai Intézet Érzékelésbiológia Központjának társigazgatója szerint kutatásuk akár olyan gyógyszerek kifejlesztéséhez is vezethet a jövőben, melyek védik a fület a vadászatok, lövészetek, gyárak és a katonai szolgálat veszélyes zajaitól. Egyelőre azonban még a munka elején tartanak, a sejtszintű és a molekuláris folyamatok részletei ismeretlenek.
Szöveti szinten a fül képes az egyik frekvenciaköteget gátolni, míg egy másikat nem befolyásol, magyarázta Fuchs. Ha például az ember egy zajos gyárban tartózkodik, hasznos, ha a fülben lévő csiga magas frekvenciákra érzékeny területét időszakosan kikapcsoljuk. A kutatók kimutatták, hogy ez a mechanizmus megóvja a fület a túl erős hanghatások okozta maradandó károsodástól. A jelenség segíti a tisztább hallást zajos környezetben is, mivel lehetővé teszi a hangok megkülönböztetését, mondta el ifj. John J. Guinan, harvardi fülész és gégész professzor.
A mostani vizsgálathoz Fuchs és amerikai, valamint argentin kollégái genetikailag módosítottak egereket, hogy az állatok jobban el tudják nyomni azokat a bizonyos frekvenciákat. A módosított egerek jobban kiállták a már maradandó halláskárosodást okozó 100 decibel erősségű sípszót. 100 decibel nagyjából egy hangos rock-koncert vagy egy láncfűrész zajával egyenértékű. Ezek az állatok kevésbé voltak érzékenyek a traumát jelentő hanghatásra, ám azért még mindig veszítettek hallásukból. Guinan szerint a megfigyelés jelentősége például abban áll, hogy így megjósolható, ki az, akinek vigyáznia kell a túl erős hangokkal, és ki az, aki ellenállóbb.
Forrás:
Medipress hírszolgálat
