Múlt héten Obama elnök feloldotta az őssejtkísérletek elleni tiltást és felkérte a Nemzeti Egészségügyi Intézetet, hogy 120 napon belül készítse el a finanszírozási tervét. Habár az őssejtkutatások igen ígéretes jövőt vetítenek előre, egy sor téveszme vet rájuk árnyékot. Az alábbiakban ezek közül háromról olvashatnak.
1. Többé nincs szükség embrionális őssejtekre
Hibás feltevés. 2007-ben a japán Kyoto Egyetemről Shinya Yamanaka áttörést jelentett be, mely szerint a felnőttek bőréből származó őssejteket vissza lehet állítani embrionális állapotba, és így visszanyeri azt a képességét, hogy bármilyen más emberi szerv legyen belőle, mint például szív, hasnyálmirigy, csigolya vagy idegsejt. Bár kétségtelen az előnye, a kutatás maga is még gyerekcipőben jár, sok-sok év kell még a gyakorlati alkalmazhatóságig. Az úgynevezett iPS sejtekkel való munka kiegészítő az embrionális őssejtkutatásokat, de nem helyettesíti azt. Az iPS sejtek nagyobb tendenciát mutatnak a rákos elfajulásra. Szükség van a valódi embrionális őssejtekre is, hogy rájöjjünk, mi hiányzik az iPS sejtekből. Sokan brilliánsnak tartják Yamanaka eljárását, de attól tartanak, hogy a felnőtt sejtek négygénes manipulációja túlságosan leegyszerűsített. Az iPS sejtek kutatása különösen izgalmas, mivel lehetőségeket tár fel arra, hogy valakinek a saját sejtjeiből állítsanak elő például hasnyálmirigyet a cukorbetegség kezelésére, míg az embrionális őssejtek idegen DNS-t juttatnának a testbe.
2. A gyógymód már szinte a kezünkben van
Nem igaz. Az őssejtkutatás körül rengeteg az oktalan felhajtás. Ne feledjük, mi történt a génterápia esetén, mely során géneket ültettek az emberi sejtekbe az összes betegség kezelésére. Az első eljárás óta eltelt két évtized, de a technológia még mindig kísérleti stádiumban tart és nagyon problematikus. Az őssejtkutatásra is hasonló jövő vár.
3. Obamával új időszámítás kezdődött az őssejtkutatásban
Valószínűtlen. Az új szabály feloldotta a tilalmakat, a kutatók most már bármilyen létrehozott embrionális őssejtet tanulmányozhatnak. Korábban a magán és közpénzekből dolgozó őssejtkutatóknak szigorú feljegyzést kellett vezetniük a felhasznált összegekről, még azt is, hogy melyik mikroszkóppal melyik sejtet vizsgálták. Ennek mostantól vége. A Dickey-Wicker Kiegészítés azonban még mindig irányadó, mely azt jelenti, hogy az államilag támogatott kutatások nem hozhatnak létre újabb embrionális őssejt-láncolatokat. Csak azokat használhatják fel, melyeket magánpénzből alkottak meg, amiben éppenséggel nem dúskálnak. Néhány tudós amiatt is aggódik továbbá, hogy a válság miatt a legfontosabb privát források kiapadnak, és nem érzik biztonságban azt, hogy az állami támogatás a helyére kerül. Az őssejtek körüli felhajtás központi kérdésköre az emberi élet definiálására összpontosít, mely sokak szerint már akkor kezdődik, mikor a spermium találkozik a petesejttel. A jövőben lesz még néhány vita abból, ha egy petesejtbe két spermiumból vagy petéből származó DNS-t ültetnek be. Vagy ha emberi csecsemőket nem emberi lények hordanak majd ki. Akkor rájövünk majd, hogy a természetet csak folyamatában lehet szemlélni.
