A préripocok egyike azon kevés állatnak, amelyek az emberhez hasonlóan monogám "kapcsolatban" élnek. Ezért volt kézenfekvő választás Zoe Donaldson és munkatársai számára annak vizsgálatához, hogy mi történik az agyban, amikor a párkapcsolatok létrejönnek, és amikor véget érnek - írja az IFLScience.
"Lényegében a vágy biológiai jelét fedeztük fel, ami segíthet megmagyarázni, hogy miért akarunk egyes emberekkel jobban együtt lenni, mint másokkal" - mondta Donaldson, a Coloradoi Egyetem viselkedési idegtudományokkal foglalkozó docense.
A vizsgálat során a legmodernebb neurológiai képalkotó eljárásokkal valós időben figyelték, hogy mi történik a rágcsálók agyában, amikor elválasztják őket a partnerüktől. Az egyik esetben a pár tagjait egy ajtó választotta el egymástól, amelyet az egyiknek egy karral kellett kinyitnia; egy másikban a nőstény pockot arra kényszerítették, hogy átmásszon egy kerítésen, hogy elérje hímet.
A kísérletek közben egy miniatűr száloptikás érzékelő segítségével a kutatócsoport nyomon követte az agy nucleus accumbens nevű részének aktivitását. Korábbi, embereken végzett vizsgálatokból tudjuk, hogy ez a rész kulcsfontosságú szerepet játszik a jutalom keresésének motiválásában. Amikor egy állat olyan viselkedésformát vesz fel, ami elvezetnek valami olyasmihez, amire vágyik, a dopamin nevű neurotranszmitter elárasztja az agy jutalmazási rendszerét.
A vizsgálatban használt száloptikás érzékelők minden egyes alkalommal felgyulladtak, amikor dopaminszintet érzékeltek. Amikor az egerek végül újraegyesültek szerelmükkel, a vezető szerző, Anne Pierce szerint a "ragyogtak" a fények. Ezzel szemben, amíg külön voltak, a fények elhalványultak.
"Ez arra utal, hogy a dopamin nemcsak azért fontos, hogy motiváljon minket a partnerünk megkeresésére, hanem valójában több dopamin áramlik a jutalomközpontunkban, amikor a társunkkal vagyunk, mint amikor egy idegennel" - magyarázta Pierce.
A következő kísérletben a pocokpár tagjait négy teljes héten át külön tartották. A vadonban ez elég hosszú idő lenne ahhoz, hogy új társat keressenek maguknak, így ez a helyzet sok szempontból hasonlít egy nagyon fájdalmas szakításhoz.
Amikor a pockok végül újra egy helyre kerültek, nem felejtették el egymást, de a jellegzetes dopamin-áradat eltűnt. Más szóval, elvesztették az egymás iránti erős vágyukat.
"Úgy gondolunk erre, mint egyfajta újraindításra az agyban, amely lehetővé teszi az állat számára, hogy továbblépjen, és potenciálisan új kötődést alakítson ki" - mondta Donaldson. Ez valójában jó hír lehet az emberek számára, akik átélték egy kapcsolat elvesztését vagy megromlását - ez lehet az agy módszere arra, hogy továbbléphessünk.
További kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire jól átültethetők ezek az eredmények a préripockokról az emberekre. A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy munkájuknak fontos hasznai lehetnek a gyásszal küzdő emberek, illetve azok számára, akik nehezen alakítanak ki intim kapcsolatokat.
