Az új eredmények alapján jobban megérthetjük a félelem tárolásának és elfelejtésének mechanizmusát.
A Sydney-i Új-Dél-Wales Egyetem kutatói, Jee Hyun Kim és Rick Richardson az érzelmek tanulásáért felelős agyi központ, az amygdala blokkolásával vizsgáltak fiatal, 16 és 23 napos patkányokat. Ez a kor hozzávetőlegesen megfelel a gyermek-, illetve a fiatal kamaszkornak. A patkányokat úgy tanították meg a félelem elraktározására, hogy a lábukat érő enyhe sokkhoz minden alkalommal egy adott hanghatást társítottak. Később már csak a hanghatásra is kialakult a félelmi reakció.
Hamarosan azonban, miután számos esetben nem követte sokk a hangot, eltűnt a félelmi reakció, vagyis az állatok "elfelejtették" tanult félelmüket. Legközelebb újra próbáltak a hanghatáshoz félelmet társítani, ami természetesen sikerült is. A blokkolt amygdalával rendelkező állatok közül azonban csak az idősebbekkel sikerült elfelejtetni az újfent megtanult félelmi reakciót. Ez jelzi, hogy a fiatal állatokban az amygdala nélkülözhetetlen a félelmetes élmények törlésében, és hogy kizárólagos szerepét később más agyi struktúrák veszik át.
A kutatók azt is megállapították, hogy a kísérletek eredménye szempontjából az az életkor is döntőnek bizonyult, amikor az első vizsgálat zajlott. Felmerül tehát annak a lehetősége, hogy a fiatal korban meg nem tanult félelmek egyszerűen kitörlődnek, mivel az agy fejlődése során az amygdala szerepét érettebb agyterületek veszik át. Az is elképzelhető, hogy a félelem nem törlődik, csak a közömbös memóriaélmények segítségével gátlódik a félelmi reakció, az eredeti emlék pedig bármikor előhívható.
A megjelent tanulmányt több szakértő is figyelemre méltónak találta. A Vermonti Egyetem kutatója, Dr. Mark Bouton szerint azonban további kutatások szükségesek a félelem-elfelejtés pontos mechanizmusának tisztázására.
Forrás:
Medipress hírszolgálat
