A kórházon kívül bekövetkező infarktust a páciensek kevesebb, mint tizede éli túl - ezért kiemelten fontos a tünetek figyelése.
A szívinfarktus nem is olyan hirtelen csap le - derül ki a friss kutatásból. Az életveszélyes probléma akkor áll elő, ha a szív elektromos rendszerében beálló hiba miatt leáll a keringés. A túlélésre akkor a legnagyobb az esély, ha a beteg azonnali újraélesztésben részesül, és defibrillátorral sikerül visszaállítani a normális szívritmust.
Az infarktus tünetei közé tartozik a mellkasi fájdalom - általában a középső részből sugárzó formában, enyhe szorítás- és nyomásérzettel, valamint a más testtájakon jelentkező fájdalom. Utóbbi kategória jellegzetessége a mellkasból karba sugárzó érzet, amely többnyire a bal végtagot érinti, illetve az állkapocsba, nyakba, hátba vagy hasba sugárzó fájdalom. A többi tipikus panasz között szerepel a fulladás, a hányinger, a hányás , a pánikrohamhoz hasonló szorongás és a szédülés.
A kutatást vezető Dr. Eloi Marijon, a Cedars-Sinai Szívkutató Intézet vendégtudósa úgy nyilatkozott, hogy "mire a mentők odaérnek, már gyakran túl késő". A kutatók 35 és 65 év közötti férfiak egészségügyi adatait elemezték, akik közül mindannyian kórházon kívüli szívrohamon estek át Oregon állam Portland körzetében 2002 és 2012 között. Az 567 fő 53 százalékának voltak korábbi tünetei. Közülük 56 százaléknál mellkasi fájdalom, 13 százaléknál pedig légszomj, szédülés, ájulás vagy szívremegés.
Dr. Marijon elmondása alapján a tünetek négyötöde az infarktust megelőző négy hét (hét nap) és egy óra közötti időintervallumban történt. A szakértők most ugyanezeket az összefüggéseket vizsgálják a nők körében.
