A British Medical Journal-ban megjelent közlemény szerint a kor, a nem és az esetleges rokkantság még befolyásolhatja a várható élettartamot, a társadalmi-gazdasági helyzet, így a családi állapot, társadalmi szituáció, lakóhely (otthonban vagy közösségben) azonban nem függ össze a túlélés időtartamával.
A kutatók több mint 13,000 65 év feletti angol és walesi idős adatait vizsgálták. 1991-2005 között rendszeresen felmérték szellemi frisességüket és folyamatosan nyomon követték az állapotukat. A 14 év alatt 438 esetben diagnosztizálták időskori elbutulást, és közülük 356-an (81 százalék) haltak meg.
Az eredmények alapján úgy tűnik, nem mindegy az sem, hogy hány éves korban állapítják meg a betegséget. A 65-69 év közötti betegek átlagosan még 10,7 évet éltek, a 90 felettiek azonban már csak 3,8 évet. A nem is fontos tényező a túlélés szempontjából: a férfiak 0,5 évvel kevesebbre számíthatnak, mint a nők (4,6 év helyett, ők csak 4,1 évet éltek a diagnózist követően). Természetesen az esetlegesen fennálló rokkantság is negatívan befolyásolja a túlélést. Az iskolázottság érdekes módon inkább ront a helyzeten, ám a kutatók szerint a kicsit rosszabb mutatók nem érték el a statisztikailag jelentősnek mondható szintet.
Régóta ismert, hogy a demenciában szenvedők korábban halnak meg, ám egyelőre senki sem tudja, hogy esetükben milyen tényezők befolyásolják a túlélést. Becslések szerint 2040-re 81 millióan fognak demenciában szenvedni világszerte. Az élettartamot befolyásoló faktorok megismerése talán javíthatná a demens betegek állapotét, és segíthetné gondozóikat, családjukat és az egészségügyi ellátókat is.
Forrás:
Medipress hírszolgálat
