A gyógyszerek jelentős részének, tudjuk, lehetnek mellékhatásai, bizonyos, általában erősebb hatóanyagok esetén pedig kifejezetten komolyak is. A mellékhatások egy részét a betegek hajlandóak elfogadni, ha a gyógyszerszedéssel járó előnyök jelentősebbek a hátrányainál, vannak azonban nem kívánt tünetek, amelyeket senki számára sem gondolhatunk elfogadhatónak. Nyilvánvaló, hogy ezek közé tartozik az öngyilkossági késztetések előidézése is.
Szerencsére kevés szélesebb körben is alkalmazott gyógyszert ismerünk, amelynek ilyen hatása is lehet, a jelenséget mégsem nevezhetjük jelentéktelennek, a legtöbb ilyen probléma ugyanis olyan szerekhez kapcsolódik, amelyekről a legtöbben sohasem gondolnák, hogy képesek ezt a hatást kiváltani. Ezek a nyugtatók és az antidepresszánsok.
24 év alatt
Antidepresszánsok esetében az öngyilkossági késztetés paradox hatás, hiszen ezek a gyógyszerek bizonyítottan segíteni képesek olyan embereken is, akik már megkíséreltek öngyilkosságot vagy tervezték, hogy megteszik. Ezzel együtt voltak jelek rá, hogy bizonyos esetekben mégis lehet összefüggés az antidepresszánsok szedése és az elkövetett öngyilkosság vagy az öngyilkossági késztetések között, így az elmúlt 20 évben számos kutatás irányult a problémára. Az eredmény pedig, hogy bizonyos feltételek megléte mellett valóban létezik ilyen összefüggés. Két kulcstényezőt kell figyelembe venni: az alkalmazott antidepresszánst és a beteg életkorát. A kutatások ugyanis arra jutottak, hogy bár még nem világos, miért, de a 24 év alattiak, és különösen a 18 éves kort el nem ért emberek számára ebből a szempontból kifejezetten veszélyes lehet az antidepresszánsok, elsősorban az SSRI-típusú szerek szedése. Az ilyen gyógyszereket szedő szorongásos vagy depressziós fiatalok esetében ugyanis kétszer akkora az esélye, hogy megjelenik az öngyilkossági késztetés, mint azoknál a szorongásos vagy depressziós fiataloknál, akik nem szednek SSRI-t. Felnőtteknél ez a veszély nem áll fenn, amelynek oka alighanem a gyerekek és a felnőttek anyagcseréjének eltéréseiben keresendő.
A veszélyes mellékhatás mechanizmusa egyelőre nem ismert, de az egyik feltételezés, hogy részben azért is jelenthetnek ezek a szerek veszélyt bizonyos használókra, mert hatásosak: ha például valaki a gyógyszer szedéséig bénító depresszióval küszködött, a gyógyszer pedig javít az állapotán, akkor köztes állapotba kerülhet, amikor még nem gyógyult ki depressziójából, viszont már nem is érzi önmagát magatehetetlennek. Éppen ellenkezőleg: képes tervezni és cselekedni - ilyenkor pedig megtörténhet, hogy az öngyilkosságban látja meg a kiutat nehezen elviselhető állapotából.
A probléma kezelését nehezíti, hogy ezeknél a fiatal betegeknél az orvosoknak nem mindig van lehetőségük rá, hogy valamilyen egyéb kezelést válasszanak: súlyos depresszió esetén például a beszélgetős terápia nem használ, mert a probléma kémiai természetű. Ezzel együtt a paroxetine-alapú SSRI-k szedése ebben az életkorban, ha lehet, kerülendő. Ha pedig környezetünkben egy erre szoruló fiatal antidepresszánst kezd szedni, akkor nagyon fontos, hogy alaposan figyelje saját magát, és mi is figyeljük viselkedését és jelzéseit, és azonnal jelezzük a kezelőorvosnak, ha nyugtalanító jeleket tapasztalunk. Különösen az új gyógyszer szedésének első nyolc hete kritikus, ezen belül pedig leginkább az első 9 nap.
Utazók rizikója
Az antidepresszánsok mellett öngyilkossági késztetést eredményezhet, ha valaki túlszedi benzodiazepin hatóanyagú nyugtatóját . Ilyenkor szorongás, hallucinációk és hol más, hol önmagunk ellen fordított agresszió jelentkezhet. Akárcsak az antidepresszánsok, a benzodiazepinek is a korábbi tehetetlenség és a gátlások oldásához vezetnek, ami egyes személyeket negatív cselekvésre sarkallhat. Fontos észben tartani továbbá, hogy mind az antidepresszánsok, mind a benzodiazepinek esetében a szedés hirtelen megszakítása súlyos mellékhatásokkal jár: egyebek mellett éppen azok a tünetek erősödhetnek fel, amelyek miatt szedni kezdte a beteg a gyógyszert. Sohase hagyjuk el tehát gyógyszereinket úgy, hogy előtte nem egyeztettünk kezelőorvosunkkal!
Ezeken a szereken túl még egy van, amellyel relatíve sokan kapcsolatba kerülhetnek, mert (ázsiai vagy afrikai) utazásaik miatt malária megelőzésére vagy kezelésére kell gyógyszert szedniük. Ezek közül ugyanis a mefloquine tartalmú szerek - ahogy erre a gyógyszerek leírása és szerencsés esetben kezelőorvosunk is felhívja a figyelmünket - súlyos mentális problémákat idézhetnek elő, amelyek közé a szorongásos rohamok és a rémálmok mellett az öngyilkossági késztetés is tartozik. Aki küzdött már életében depresszióval vagy szorongással, illetve hajlamosnak gondolja magát erre, inkább keressen más szert utazása előtt. Ezen túl pedig jó megoldás lehet még, ha már az elutazás előtt elkezdi valaki szedni az ilyen típusú gyógyszert: a kellemetlen tünetek ugyanis három-négy napon belül jelentkezhetnek, ebben az esetben pedig nem egy idegen országban, hanem még otthon orvosolhatjuk a problémát.
