Sok csontsérülés köthető alkoholfogyasztáshoz, például az ittas állapotban okozott autóbalesetek, esések. Azonban az alkohol sejt- és molekuláris szinten is befolyásolja a csontok gyógyulási készségét – legalábbis ez hangzott el az Amerikai Csont- és Ásványianyag-kutások Társaságának 2013-as tudományos találkozóján, Baltimore-ban. Dr. John Callaci és munkatársainak eredményei olyan új módszerek fejlesztését indíthatják el, melyek alkoholista betegek jobb kezelhetőségét teszik lehetővé.
A vizsgálat során kísérleti egereknél vizsgálták az alkohol csontgyógyulásra kifejtett hatását. Az állatok egyik csoportja annyi alkoholt kapott, hogy a véralkohol szint az Egyesült Államokban a vezetést még engedélyező mennyiség háromszorosát érje el, míg a kontroll egyedeket fiziológiás sóoldattal kezelték. Az alkoholos csoportban a törés helyén keletkező heg ásványi anyagtartalma kevesebb volt, ami a gyengébb újdonképződött csontot eredményezett.
Az alkohol molekuláris szinten növelte az oxidatív stresszt is. Emellett a valódi kezelt csoportban a törést elárasztó őssejtek aktivitása is csökkent, ugyanis kevesebb OPN nevű fehérjét állítottak elő, mint a fiziológiás sóoldatos állatok.
A kutatók a jövőben olyan módszerek fejlesztését tervezik, ami az alkohol negatív hatásait egyensúlyozná. Az egyik módszer mesterségesen bejuttatott őssejtek adása lenne, míg a másik antioxidáns terápia kivitelezésével érhetné el a kívánt célt. Persze az is elképzelhető, hogy a két eljárás nem alkoholista egyéneknél is fel tudná gyorsítani a gyógyulási folyamatot.
