A kutatók 41, találomra kiválasztott férfival kérdőívet töltettek ki azzal kapcsolatban, hogy mennyire hajlamosak közeli kapcsolatba kerülni másokkal. Azoknak, akik inkább közösségi emberek és kimutatják az érzéseiket, sokkal sűrűbb az agysejtjeik sűrűsége két agyi területen: az orbitofrontális kéregben és a ventrális striátumban, mondta a kutatás vezetője, Graham Murray, a Cambridgei Egyetemről. A kutatás eredményei az European Journal of Neuroscience május 20-I számában jelentek meg.
A tyúk vagy a tojás
Sok tanulmány talált összefüggést a meghatározott agyi területek nagysága és a viselkedés között. A taxisofőröknek például általában fejlettebb a hippokampusza, mely a térbeli emlékezetért felelős. Hogy vajon az átlag feletti földrajzi képességek kezdettől megvoltak, vagy a gyakorlás közben fejlődtek ki, még nem világos. A gyermekcipőben járó társas idegtudomány felfedezései ehhez hasonlóak.
Michael Cohen Nature Neuroscience-ben megjelent tanulmánya alátámasztja Murray és kollégáinak strukturális kutatása. Kimutatta, hogy az orbitofrontális kéreg és a striátum közötti erős kapcsolat összefügg a társaság élvezetével is. "A kapcsolat serkenti az agyi területek növekedését" - mondta Murray, így a két tanulmányt egybevéve két ok-okozati viszony rejtőzhet a háttérben. "Egy bizonyos agyfelépítés barátságos személyiséget eredményezhet, de a társas viselkedés utánzása is befolyásolhatja az agy szerkezetét. Legvalószínűbb az, hogy a természet és a neveltetés egyszerre működnek, egy hógolyó elvét követve" - vélekedik Murray. A tapasztalat miatt növekszik az agy, az agy növekedése pedig befolyásolja a viselkedést, és így tovább, körbe-körbe.
A személyiség leggyorsabban a gyermekkorban és tinédzserkorban fejlődik, de a vonások sosem rögzülnek véglegesen. Még felnőttkorban is megváltoztathatják az agy szerkezetét a társas tapasztalatok" - mondta Murray.
Kulcs a túléléshez
A beazonosított agyi területek válaszolnak a kellemes élményekre is, mint amilyen az étel vagy a szex, és fontosak a faj fennmaradásához. Az evolúció során a szocializáció is kritikus szükségletté válhatott.
"Az emberek és elődeik ugyanolyan értelmes lények voltak, mint mi, mert ki kellett jönniük egymással" - helyeselt David Bjorklund, a floridai Atlantic Egyetemről, aki a jelen tanulmány elkészítésében nem vett részt. A társas vonások valószínűleg a különböző környezeti nyomások hatására alakulnak ki: például az élelem hiánya, vagy a kitolódott ifjúkor miatt meg kell tanulnunk együttműködni másokkal, mondta. Míg más állatok örömüket lelik a társas érintkezésben, az emberek komplikált módon élik ezt meg. Lehet, hogy egy egyszerű túlélési technikát fejlesztettünk ki összetett örömérzéssé. Mind a mai napig alapvető fontosságú számunkra a társas érintkezés, mondta Murray.
Forrás: Medipress hírszolgálat
