Az egymás közt történő házasodás hozzájárult az uralkodóház kihalásához, az utolsó Habsburg király, II. Károly testi-lelki rokkantként nem tudott utódot nemzeni - állítja Francisco C. Ceballos, a spanyolországi Santiago de Compostela Egyetem kutatója.
38 évesen halt meg 1665 és 1700 között uralkodott, nemcsak Spanyolországban, de a mai Hollandia nagy részén is. A család tagjainak nagy kihívás volt velük egyenrangú, katolikus házastársat találni, emellett a dinasztikus házasságokkal a család kezében maradtak a területek. Ceballos és munkatársai több, mint 3000 emberen keresztül elemezték a Habsburgok családfáját, 16 generációra visszamenőleg, és kiderítették, hogyan befolyásolta a beltenyészet például unokatestvérek vagy nagybácsi-unokahúg közötti házasságok a család egészségét.
II. Károly a beltenyészet következtében nyomorék volt, továbbá számos más bélrendszeri és hematológiai problémával is küzdött, ezért "El Hechizado"-nak, "Elvarázsolt"-nak nevezték. A családban kivételesen magas volt a gyermekek halálozása, 1527 és 1661 között 34 gyermekből 10 halt meg egyéves kora előtt, majd további 10 éves kora előtt, ez sokkal több, mint amit a kor alapján várnánk .
"A legtöbb társadalomban a rokonok közti házasság tabu" - mondta el Andrew J Bohonak, a San Diegói Állami Egyetem biológia docense. "Egyik ritka kivétel a régi uralkodóházak".
Mi történt volna, ha a Habsburgok nem egymás között házasodnak? A történészek szerint máshogy alakultak volna a szövetségek, az országhatárok és a törvények. És mindenekelőtt a Habsburgok rátermettebb és intelligensebb uralkodókat adtak volna a világnak.
