Valójában ugyanis számos tényező szerepet játszik abban, hogy eleinte ragyogó és sima bőrünk idővel veszít rugalmasságából, feszességéből. Ami pedig még fontosabb, hogy e tényezők egy részét tudatosan befolyásolhatjuk, magyarán aktívan hozzájárulhatunk például a ráncok megjelenésének késleltetéséhez. De lássuk, mit is jelent ez a gyakorlatban.
Mi zajlik a felszín alatt?
Az emberi bőr három nagyobb rétegre osztható. Legkívül található a felhám vagy epidermisz, amely pajzsként óvja a szervezetet a különféle kórokozóktól, kémiai és fizikai behatásoktól. Bőrünk színét az itt lévő pigmentsejtek adják, amelyek funkciójukat tekintve a Napból érkező UV-sugárzással szemben nyújtanak védelmet. A vékony felhám alatt helyezkedik el a vastagabb irha, avagy a dermisz, amely egy szőrtüszőkkel, verejtékmirigyekkel, idegekkel és vérerekkel dúsan átszőtt bőrréteg. Emellett gazdag kollagénben és egyéb olyan fehérjékben, amelyek a bőr erejét, rugalmasságát biztosítják. Végezetül legalul húzódik a bőralja, amely jelentős mennyiségű zsírt tartalmaz, és a hőháztartásban játszik fontos szerepet.
Amikor a bőr külső megjelenéséről van szó, abban bizonyos szempontból a középső réteg, a dermisz a leginkább meghatározó. Úgynevezett fibroblaszt sejtjei többféle fehérjét is termelnek, beleértve a többi között a kollagént és az elasztint, amelyek egy komplex hálózatot, az extracelluláris mátrixot felépítve biztosítják a bőr rugalmasságát. A fibroblasztok erősen kapcsolódnak ezekhez a fehérjékhez, amelyek viszont a kor előrehaladtával mind inkább töredezetté válnak, és így a mátrix is veszít épségéből. Egyszersmind a fibroblasztok működése is sérül, és például a kollagéntermelés évente mintegy egy százalékkal csökken 20 éves kor felett. Végeredményben a bőr fokozatosan veszít rugalmasságából, tónusosságából. Emellett az öregedéssel a bőralja zsírrétege is összehúzódik, ami a bőr megereszkedése irányába hat.
E változások részben belső folyamatok következményeként alakulnak ki, mint az oxidatív stressz hatásaként fellépő DNS-károsodás, a sejtöregedés és krónikus gyulladás, ugyanakkor külső környezeti tényezők is közrejátszhatnak bennük. Ebből a szempontból kiemelt jelentősséggel bír az UV-sugárzás. A napfény közvetetten az irha fibroblasztjait és az azok által termelt fehérjéket is károsítja, így nagyban előmozdíthatja a ráncosodást, míg a felhámban hiperpigmentációt és foltos elszíneződést idézhet elő. Hasonlóképpen jelentős kockázati tényező a korai bőröregedés szempontjából a dohányzás. A dohányfüst egyes vegyületei csökkentik a bőrsejtek vér- és tápanyagellátását, károsítják a bőr rugalmasságát adó struktúrákat, valamint szárítják a bőrfelszínt. Végezetül érdemes megemlíteni a légszennyezettséget, amely szintén felerősítheti az oxidatív stresszt és a napsugárzás károsító hatását.
Hogyan őrizhetjük meg bőrünk fiatalosságát?
Mindent egybevetve a legjobb, amit tehetünk, hogy a lehetőségekhez mérten igyekszünk minimalizálni a bőröregedést felgyorsító külső behatásokat. A dohányzásról való leszokás elengedhetetlen ehhez, de a napozással is érdemes óvatosan bánni. Természetesen egy kevés napfény jól szolgálja egészségünket, hiszen például elősegíti a D-vitamin-termelődést, ahogy azonban a szólás tartja: jóból is megárt a sok. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy mindennap kellő figyelmet szenteljünk a fényvédelemre, méghozzá évszaktól függetlenül egész évben. Ahol csak ruházatunk nem takarja bőrünket, használjunk bőrtípusunknak megfelelő, széles spektrumú, kellően magas faktorszámú fényvédő készítményt, amely mind az UV-A-, mind az UV-B-sugárzással szemben védelmet nyújt.
Mindezeken felül az Amerikai Bőrgyógyászati Akadémia (AAD) javaslata alapján érdemes kerülni a repetitív arckifejezéseket. Jó példa lehet erre a napfény miatti hunyorgás, amely felgyorsíthatja a szem körüli ráncok elmélyedését, és amelynek elsősorban napszemüveg-viseléssel vehetjük elejét. Törekedjünk továbbá az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásra, beleértve a rendszeres zöldség- és gyümölcsfogyasztást, és kerüljük a finomított szénhidrátokat, továbbá az alkoholt, amely dehidratálja és károsítja a bőrt. A bőrápolás, tisztálkodás során bánjunk óvatosan bőrünkkel. Naponta legalább kétszer, de szükség esetén valahányszor, amikor csak jobban megizzadunk, mossunk arcot. Arcunkon használjunk mindennap bőrtípusunknak megfelelő hidratálót. Ha pedig bármilyen bőrápoló termék égő, csípő érzést kelt, az potenciálisan az irritáció jele, így érdemes lehet bőrgyógyászunkkal egyeztetve más szert keresni helyette.
Összességében tehát leszögezhetjük, hogy bár a bőr öregedése teljesen természetes jelenség, azért a környezeti károsító tényezők elleni védekezés révén van lehetőségünk a folyamat lassítására. Fontos, hogy odafigyeljünk a megfelelő bőrápolási rutinra, amelynek szerves része kell, hogy legyen a fényvédelem is.
