2030-ra 58 millióról várhatóan 74 millióra növekszik majd az évenkénti elhalálozások száma, de még mindig túl sokan halnak meg magányosan, fájdalmak közt, méltóság nélkül, vagy az elidegenedés érzésével a lelkükben.
A British Medical Journal online kiadásában a BMJ.com-on megjelent cikksorozat célja ennek orvoslása azáltal, hogy feltárja, miként tudnák elfogadni sorsukat a rákban, krónikus szívelégtelenségben vagy demenciában (demencia: értelmi hanyatlás, elbutulás) szenvedő halálos betegek.
A BMJ közvélemény-kutatást folytatott, és a válaszadók nagy része elmondta: szívesen olvasna még a "Rákos betegséges palliatív kezelése" témájáról. (palliatív: tünetek enyhítésére, de nem a betegségre irányuló gyógyítás). Ez egyfajta indirekt üzenet volt az orvosok felé, hogy legyenek nyitottabbak a halállal és az élet véget értével kapcsolatos kérdésekre.
Időben történő diagnózis
Az első cikkben Scott Murray és Kirsty Boyd azt írják: alapvető klinikai készségnek számít a diagnózis pontos és időben történő felállítása. Szükséges lenne erre nagyobb hangsúlyt fektetni minden egészségügyi egységben. A szükséges kötelező képzést John Ellershaw és kollégái támogatják, akik azzal érvelnek, hogy alapvető gondolkodásmódbeli változásra van szüksége mindenkinek a "jó halál" elérése érdekében. "Törekednünk kellene arra, hogy a halálra való várakozás jó érzéssel töltsön el bennünket, lehetőleg minden körülménytől függetlenül."
Beszéljünk az élet végéről!
Egy másik cikkben Murray arról ír, ha a betegeknek rendszeresen lehetőségük volna arra, hogy mesélhessenek jövőbeli terveikről, úgy a nehezebben megnyíló emberek is érvényesülhetnének. A megfelelő időben, megfelelő emberekkel, megfelelő témáról folytatott beszélgetések segítségül lehetnek mind a beteg, mind a hozzátartozók számára abban, hogy a hátralévő időt a lehető legjobban töltsék ki. A halálról való beszélgetés Jane Seymour professzornak és kollégáinak ötlete volt. "Fontos, hogy felszámoljuk az orvosok, betegek körüli tudatlanságot és a közvéleményre hassunk a modern palliatív ellátást illetően. Ösztönözni kell az élet végéről szóló beszélgetéseket is. Ez javíthatja a hozzáállásunkat is."
Lelki szükségletek
Aziz Sheikh professzor, az Edinburgh-i Egyetem munkatársa feltárja, miként érthetőek meg a haldokló páciensek lelki igényei: az ápolóknak figyelmesen kell bánniuk betegeikkel, gondozóikkal és a családjukkal, és másokkal a szélesebb körű egészséggondozási rendszerben azzal a tudással és megértéssel felvértezve, mellyel a vallási és kulturális eltéréseket fogadják."
