Ha egy videojátékban a karakterünkkel belépünk egy sötét, szűk sikátorba, valódi szorongást, félelmet élhetünk át, annak ellenére is, hogy a környezet és a veszélyek virtuálisak. „Játék közben a fiziológiás és az érzelmi reakcióink nagyon hasonlóak a való életbeliekhez” – mondta a Popular Science-nek nyilatkozva Grainne Kirwan kiberbűnözéssel foglalkozó pszichológus. Kérdés, hogy akkor egy virtuális, játékbeli szituáció okozhat-e poszttraumatikus stressz szindrómát, azaz PTSD-t.
Skip Rizzo, a Dél-Kaliforniai Egyetem pszichiátere úgy gondolja, hogy ahhoz, hogy valaki összekeverje a játék világát a valósággal, pszichésen sérültnek kell lenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a virtuális élmények ne lehetnének erőteljesek. Rizzo például PTSD-betegeket kezel virtuális játékok segítségével, amelyek kontrollált körülmények között a traumatikus eseményt szimulálják a beteg számára , így segítenek feldolgozni az élményt.
Az első kezelések, amelyek virtuális élményeket használtak, az 1990-es években kezdődtek. Ekkor tériszonyos betegeket tettek ki virtuálisan olyan helyzeteknek, amelyektől féltek: magas hidakon, teraszokon kellett „állniuk”. Ezekben a virtuális szituációkban segítették őket, hogy meg tudjanak szabadulni félelmeiktől.
Később a 2001-es terrortámadás túlélői számára készítettek a valóshoz hasonló szimulációkat, hogy segítsék földolgozni ezeket az eseményeket. Szintén Rizzo és munkatársai készítettek olyan virtuális környezetet is, amely az Irakból és Afganisztánból visszatért veteránok számára szimulált tucatnyi olyan szituációt, amelyek megeshettek a közel-keleti helyszíneken.
Ma már igen élethű virtuális környezeteket lehet létrehozni terápiás céllal. Rizzóék például a kavicson súrlódó bakancs hangjával, katonaviccekkel, a helyszínen hallható madárhangokkal teszik tökéletessé az illúziót . Az azonban egyelőre nincs bizonyítva, hogy ezek a részletek fontosak-e a terápia sikerességében. „A hatásosságukról keveset tudunk, de használjuk őket” – mondta Rizzo.
A valós traumát átéltek esetében tehát igenis segítenek a virtuális szimulációt alkalmazó terápiák. A WoW-játékosoknak is lehetnek persze negatív élményeik, de velük kapcsolatban könnyebben legyintünk: „kapcsolta volna ki a gépet!” A pszichológus szakértő azonban arra hívja föl a figyelmet, hogy az online játékok áldozatai, még ha nem is szenvednek PTSD-ben, előfordulhat, hogy segítségre, terápiára szorulnak. Nem lehet tehát azzal elhárítani a panaszaikat, hogy „magukra vessenek”.
