A kutatók 15 hónapos fehér gyermekek reakcióit figyelték meg játékosztás közben. Két fehér felnőtt osztotta a játékokat, egyikük egyenlően, a másik nem egyenlően. A karon ülők hetven százaléka választotta játszótársnak azt a felnőttet, aki igazságosan osztotta a játékokat.
A Frontiers in Psychology szaklapban megjelent második kísérletben azonban amikor egy kutató egy fehér gyermeknek kedvezett egy ázsiaival szemben, a gyerekek ritkábban választották az „igazságos” kutatót. Ráadásul a gyerekek nagyobb valószínűséggel segítenek azoknak, akik ugyanabba az etnikumba tartoznak. Ezt nevezik saját csoport-torzításnak, amikor az emberek előnyben részesítik azokat, akik ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek, mint saját maguk.
A Washingtoni Egyetem kutatói először akkor fedezték fel a jelenséget, amikor a csecsemők egy korábbi kísérlet során kivételezni kezdtek a kutatókkal. Jessica Sommerville professzor így nyilatkozott: „Akkoriban a laboratóriumunk munkatársainak fele ázsiai-amerikai, a másik fele pedig kaukázusi volt, és a kísérletben részt vevő babák többsége kaukázusi. Tudjuk, hogy az óvodások és a gyerekek körében jelen van a rassz alapú saját csoport-torzítás, a csecsemőkkel kapcsolatban azonban eddig nem volt egyértelmű a kérdés.”
A kísérlet azt mutatta, hogy játszótárs választásakor a csecsemők jobban eltűrték az igazságtalanságot akkor, amikor az egy fehér recipiensnek kedvezett. Ritkábban választották az igazságos kutatót, amikor az igazságtalan kutató több játékot adott egy fehér csecsemőnek, mint egy ázsiainak. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a babák mind a rasszt, mint a szociális történelmet figyelembe tudják venni, amikor arról döntenek, melyik személyből lenne jobb játszótárs.
