Miért jó, ha töprengünk a múlton?

Ha Béla bácsinak áramszedője volna és csilingelne, ő lenne a villamos – ezzel vagy ehhez hasonló mondattal szoktuk rövidre zárni azokat a párbeszédeket, amelyekben a beszélgetőtársunk rázendít a „mi lett volna, ha…” kezdetű elmélkedésre. E kissé szemtelennek tűnő reakciók alapja: a legtöbben hiábavaló, időrabló tevékenységnek tartják az efféle múltba révedéseket.

Nehéz vitatkozni ezekkel a véleményekkel, hiszen fizikai törvényszerűség a pillanat múlékonysága, így fölöslegesnek tűnhet egy immár megtörtént és megváltoztathatatlan dolgon elmélkedni. Pedig korántsem értelmetlen ez az agyalás.

A múltban, a jelenben, vagy a jövőben él? Tesztelje le itt! A döntéseink lényegében választásaink eredményei. Az, hogy az adott döntés jó vagy rossz, szinte lehetetlen kétséget kizáróan megítélni. Sem az adott pillanatban, sem később nem tudjuk megnyugtatóan eldönteni, hogy egy korábbi döntésünk helyes volt-e. Az biztos, hogy a döntéseink pszichológiai hátterének megértése oldja a múltbeli „tévedéseink” okozta szorongásunkat.

Talán furcsának tűnhet, de az is döntés, amikor nem teszünk semmit, hiszen ekkor a „tenni vagy nem tenni” opciók közül mi a „nem tenni” mellé tettük az ikszet. Ebből a megközelítésből az életünk egésze nonstop döntések sorozata . Márpedig, ha innen szemléljük, még inkább elgondolkodtató, hogy vajon miért éppen bizonyos döntéseink, választásaink „akadtak be” olyannyira, hogy akár évekkel, évtizedekkel később is képesek vagyunk „tetemre hívni” azokat.

A magyarázat viszonylag egyszerű: általában azokat a régmúlt választásainkat vesszük elő, amelyeknek a jelen helyzetünkben, állapotunkban különös apropója van (vagyis visszavezethető azokra). Továbbá azokat, amelyekhez hasonló helyzetbe kerültünk éppen.

Amikor valaki azért kényszerül elköltözni a házából, mert annak a teteje gyakran beázik, óhatatlanul eszébe jut vissza-visszatérő jelleggel, hogy anno miért éppen erre a házra esett a választása. Normál esetben az illető közepes intenzitással ostorozza magát a rossz döntése miatt, ugyanakkor akarva-akaratlanul is újragondolja az egykori választása körülményeit és saját szempontrendszerét. Mindeközben pedig az újabb költözésre és újabb döntésre kényszerült személy immár tudatosabban és alaposabban végiggondolja, hogy milyen új szempontokat kell figyelembe vennie a leendő otthona kiválasztásánál. Az egykori döntések ilyen módon való leporolása tehát igencsak hasznos lehet.”

Ha szeretne többet megtudni a témáról, lapozza fel a Nők Lapja Psziché 2016/2. számát!

A cikk beharangozóját a Nők Lapja honlapján is megtalálja.