Ha a kövérség és a soványság közötti választás egy egyszerű, tudatos döntés lenne, az emberek többsége karcsú maradna. Egy új kutatás azonban azt mutatja, hogy a túlsúlyos emberekkel, különösen a nőkkel szemben táplált előítélet és diszkrimináció abból a tévhitből fakad, hogy a testzsír valamiképpen választható tulajdonság.
"A kövér nők a csúnyaság és az önuralom hiányának kettős bélyegét kénytelenek viselni" - állítja a Sex Roles című szakfolyóiratban megjelent elemzés szerzője, Christine A. Smith, a Wisconsin-Green Bay Egyetem kutatója. "Ez a vélt önuralomhiány vezet az előítélet kialakulásához. Ha egy ember például valamilyen arcdeformitás miatt csúnya, az együttérzés általában enyhíti a diszkriminációt vele szemben. Mivel azonban sokan azt gondolják, hogy a testsúly kontrollálható, a kövérek esetében nem jöhet számításba az együttérzés tényezője."
Smith elemzésében két évtized kísérleteken és felméréseken alapuló szakirodalmát vizsgálta meg. A korábbi kutatások azt mutatják, hogy a kövér nők általában kevesebbet randevúznak, ritkábban mennek férjhez, és kevesebbet keresnek, mint a sovány nők. Viszont a sovány és csúnya nők is hasonlóan kedvezőtlen gazdasági és társadalmi hatásokat tapasztalnak. A kutatók nem tudták meghatározni, hogy a kövér nőkkel szemben táplált előítélet kifejezetten a testsúlyukból fakad, vagy általánosságban a kövérséghez társuló vonzerővesztésből.
A kövér férfiak és nők egyaránt ki vannak téve az előítéleteknek, de a nők esetében ez egy kissé erőteljesebb. Smith szerint a nők esetében "kötelező" a szépség, ezért a csúnyaság társadalmilag kevésbé elfogadható, mint a férfiak esetében. A többi külsővel kapcsolatos tényezőhöz viszonyítva azonban a testsúlyt illetően a legnagyobb a kritika.
"A kövér nőket azzal vádolják, hogy szépek lehetnének, ha lenne elég önuralmuk. Éppen ezért gyakran gyenge akaratúnak tartják őket, akik képtelenek az önkontrollra" - állítja Smith.
Hogyan születik meg azonban ebből a vélt önuralomhiányból az előítélet? A testsúllyal kapcsolatos állítólagos önuralomhiányt az élet más területeire is kivetítik. A kövéreket általánosságban önuralomhiányos embereknek bélyegzik, és a munkahelyen a munkaadó természetesen nem lát szívesen ilyen embereket. Tulajdonképpen ez a lustasággal egyenértékű a szemükben. Még ennél is rosszabb, hogy a kövér embereket néha lázadónak tekintik. Ha elfogadja önmagát kövérként, ezzel áthágja a kulturális normákat, és látszólag veszélyezteti a társadalmi egyensúlyt.
Smith szerint ráadásul a kövérséggel és soványsággal összefüggésben az egészségességről alkotott kép is színesebb, mint sokan gondolnák. A kutatások azt mutatják, hogy jobb a kövér és egészséges, mint a sovány és egészségtelen. A korábbi kutatások ugyanakkor azt is alátámasztják, hogy még azoknak a kövér nőknek is jót tehet egy kis fogyás, akik máskülönben egészséges koleszterinszinttel, vércukorszinttel és vérnyomással rendelkeznek. A kutató úgy véli, szélesítenünk kell a szépségről alkotott elképzelésünket. Sokan azért szenvednek, mert egy olyan ideált dédelgetünk, ami sokak számára elérhetetlen. Ráadásul a korábbi kutatások azt is kimutatták, hogy a kövérséggel összefüggő megbélyegzés ténylegesen kiválthatja az elhízott emberek fizikai hanyatlását.
